Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia

VI

Hogy van Purgaforiom, fsak abból is sajdíttya a' józan ész, hofjy ez ollyan ínség (indigentia), mell} nek megvalósítását az emberi gyarlóság, és az Istennek tökélle- tességvi kivánnyák. A’ mi az emberi gyarlóságot illeti, számtalanszor megtörténik, hogy az embert elragadgya a’ halál, mikor apróbb, vagy, a’ mint mondani szoktuk, botsánadó bűnökben, vagy ha a’ nagyobbakbol kivergődött ugyan, és éppen ezzel az Isten kegyelmébe jutott, de még sem tett azokért az Isten igazságának eleget; melly állapotban sem mennyország, sem pokol nem lehet a’ helye. A mennyország azért nem, mert az mint tellyes boldogság tsak mindenképpen tiszta erköltsi tökélletességgel arányos, melly, az embert néinűnéműképpen az Istenhez mint eredetiképhez hasonlóvá teszi ; valamint azért a’ kinek látása vagy hallása tompa, nem azon mértékkel érzi ezen testi érzékenységekkel meríthető gyönyörűségeket, mint a1 kinek nevezett érzékenységei épek, vagy épen finomak: úgy ar mennyei boldogságnak tellyességérc is képtelen, a’ ki nem mindenképpen tiszta. Mondhatni a’ mennyországról az írásnak szavaival: fíe nem megy abba valami jért eztetettr agy utálatosság tselekedő , és hazugságot, hanem tsak cí kik beírattak a' bárány fink élő könyvében; és : szentség nélkül senki sem láthattya az Istent (Jel. XXI, 27. Zsid. XII, 14.). De a1 pokol sem lehet, a’ helyek; mert ez tsak a1 megtérni nem akaró penitcntziát- !:.n gonoszoké: a1 kikről pedig itt szó van, azok már az erköltsi tökélletességnek pállyájára tértek, azon futnak, és hogy a' tzélhoz még nem jutottak, nem annyira az ő szabad akaratijukon mint gyarlóságokon múlik, mellytöl az életre hágj ott iidő alatt ki nem telt az elkövetett bűnökért való elégtétel. Kell tehát olljan helvnek lenni, mellyen a” porral vagy sárral belepett aranya kitisztul, a’ tökélletlen erkölts tökélletességre, és önmagával arányos boldogságra emelkedik.

A’ mi az Istennek tökélletességeit illeti, az ő szentségének törvénnyé minden erköltsi gonoszt utálni, jót pedig kedvelleni; az igazsága hozza magával semmi bűnt sem hagyni büntetlen. Ez annak az oka, hogy a* menny^- országba még az sem mehet, a’ ki tsupán tsak tsekély, vagy botsánandó bűnben van, az sem, a1 ki nagyobb bűnökből már kitisztult, és ezzel botsánatot és kegyelmet nyert, de az Isten igazságának még eleget nem tett; külömhen az Isten nem minden bűnt gyűlölne, némellyé bűnöket büntetlen hagyna. Tovább az ő jósága azt ki-