Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia

betőlthetni, a' roeebántddott örök igaz bírót megengcsz- telhetni: ej De utollyára még Jesus Kristusnak reiigioi- intézetében is a' botsánatnak megnyerésére és az Istennek megengesztelésére szolgáló eszköz a’ megtérés meg- jobbulás, a’ penitentziatartás, melly a’Megváltónak vérét és érdemét az emberre alkalmaztattya, tsak e1 földön sza- rándokoskodó embereknek számára van rendelve: fj Kö- vetkezendőképpen a1 kit a’ halál bűnös büntetésre méltó és boldogságra képtelen állapotban meglep, azt a’ magának hagyott ész nem egyébb mint örökké illyen állapotban gondolhat, azért önkényt hiszi, bogy a'büntetésének Örökkévalónak lenni kell. Azonban a’ szent írásból bizonyosan kivehettyük, hogy a’ pokolnak örökkévalónak kell lenni. Minekutánna Kristus Urunk hoszszabban előadta volna, hogy mikint fogja mennyországba híni a’vá- lasztottakot, megmeg pokolba taszítani a’ megvetetteket, így fejezi be az igeit: Ezek az örök kínba mennek, az igazak pedig az örök életbe (Mát. XXV, 46.). Melly szavakból már szent Ágoston helyesen következtette (de civ. D. L. XXI. c. 13.), hogy ha az elkárhozottaknak kinnya nem tart örökké, akkor a* Szenteknek boldogsága sem lesz örökkévaló. Szent Pál is írja, hogy az Isten a' tűznek lángjában boszsznt áll azokon, al kik nem ösmerik az Istent, és nem engednek a' mi Urunk Jesus líristus Evangyeliomának, kik megbi/ntettetnek örök veszedelemmel az Úr színétől, és az 6 ditsőségé- töl (II. Tess. I, 8, 9.). Egyéb helyeken pedig a’ po- kolbéii kin most elolthatatlan tűznek, most balhatatlan féregnek, most a’vétkes angyalokénak mondatik (Mark. IX, 42—47. Isa. LXVI, 24/-), kikről írja szent Judás (6,

13.), hogy örökkévaló kötelekkel homály alatt tartatnak. Ezt hitték a szent Atyák (Clem. Rom. ap. Damasc. Just. Ápol. II. Iren. adv. Haer. L. V. Cypr. ad Demetr. Cyrill. Jeros. Cate. XVII. n. 19. Greg. Mór. XXXIV. c. 16. ’s a* t.), az egyházi Gyülekezetek (Later. IV. c. I. Trid. Sess. VI. can. 25. XIV. can. 5. de Poenif.), és egyátallyában az Anyaszcntegyház (Symb. Athan.).

Híjában valók a* kifogások, mellyeket tesz a’’ pokolbéli kinoknak örökkévalósága ellen az emberi ész. 1. A’ büntetésnek orvosságul kell szolgálni azoknak megjobbí- tására, a’ kik bűntetteinek; tehát a; pokolbéli kínok is megszűnnek, mikor az elkái hozottak megjobbulnak. 2. El szörny eked ik az ember, mikor hallya, hogy az Isten, ki boldogságra teremtette az embert, a‘ helyett örök kin-