Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia
25 vei tett, Kristnssal tette. Vigasztalással íellyes meg annak is, a’ ki örömest többet tett volna, de kevés talen- tomot vett az Istentől; mert jutalma lesz, a’ ki két talentumon híven kereskedett, mint a1 kinek öt volt adva, a1 ki pedig az egyet is clhenyélte, nem marad büntetlen ([Mát. XXV, 14—29.). Ellenben rettenetes .ez a’ nap a’ képmutatónak, az alattomos gonosztevőnek, az irgalmatlan és kemény szivű embernek; mert semmi éjtzaka, sem rejtekhely sem fedheti el a' komor tetteit, és irgalmasság nélkül való Ítélete lesz annak, a' ki nem tselekedett irgalmasságot (I Kor. IV, 5. Jak. II, 13.). Az igaz bíró kinekkinek tehetségét és környülállásáit az ő tetteivel öszvetartya, és valamint minden hivalkodó szóról számot kér, úgy egy pohár vizet sem hagy jutalom nélkül, mellyel szolgáltunk felebarátunknak (Mát. X, 42. XII, 36.). Azért míg adónk van , 9mindenekkel jót tselekedgyünk, jót ts eleked vén pedig meg ne szünnyiink ; mert üdéjekor araiunk , meg nem szűnvén (Gal. VI, 9, 10.). Ámen. 81. Katekezis Ä Mennyor szag. Mivolti sorsa e’ világi életünknek mint siralom völgyében a) egyátallyában a’ sok búsulás, aggódás, munka, fáradság, szenvedés; különösen pedig b) a1 lelki tehetségeink között az értelem tompa, hibák, tévelygés, tsalat- kozás alá vettetett; c) ezért van az indulattyainkban és kívánságainkban rendetlenség; kivánnyuk, a’mitől őrizkednünk kellene, távozunk attól, a’ mihez ragaszkodnunk kellene, d) Az akarat hajlandóbb a’ roszra, mint a’ jóra, a’ józan észnek törvénnyé, az Istennek akarattya, önmagának végtzéllya ellen szegezett, e) A1 test a’ földnek ortzaveréjtékkel való mivelésére ítéltetett, mclly kü- lömben tsak töviseket és bojtorjánokat terem, egyébkint is beteges, erőtlen, halandó, nemtelen. Mennyi és melly hatalmas akadályok ezek a’ tokélletesedésnek, és boldogulásnak úttyán ! Érzi magában az ember mind a’kettőnek ösztönét, de ha ezer esztendeig él is a’ világon, tsak azt láttya, hogy mennyi híja van még az igaz tökélletes- ségének és boldogságának. Ettől egászen külömböző sorsa lesz ar Szenteknek a* mennyországban, a' hol ők az erköltsi érdemeiknek örök
