Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

2. rész, vagy A' téteményes theologia

280

tsak vi’ági személyek, Templomatyák vagy Syndicusok. Curatorok, Sekrestyések, Ministrálók viselik; sőt az Exor- cistatusnak már híre sints. Mindazonáltal az Anyaszenteg} - ház azoknak felvételét elannyira sürgeti, hogy, ha ki történetből valamellyik kisebb nélkül nagyobbra szenteltetett, az elhagyottat felvenni parantsollya; sőt még a’ világból egyházi szolgálatra való kijegyezést sem hadgya egyházi szertartás nélkül, melly ha nem rend is, még is bizonyos imádságok között megy végbe, és abban áll, hogy a' kik az egyházi szolgálatra adgyák magokat, azoknak hajaik el- nyiratnak, papi ruhába öltöztetnek, és egyházi szolgák közé számiáltatnak. Ez a’ szertartás deák szóval Tonsuréi- nak az az hajnyírásnak neveztetik. Az Egyházi Rendeket tehát garáditsonkint e’ képpen fel kell venni: először a1 Tonsurát, azután a’ kisebb rendeket az Ostiariatust, Lecto- ratust, Exorcistatust, Akolythatust; tovább a’ nagyobbakat: Subdiakonatust, Diakonatust, Presbyteratust, Epis- copatust.

3. Mikor az Egyházi Rendnek mivolti két részér öl, a’ matériáról és formáról van a’ szó, meg kell külömböz- tetni a’ nagyobb Rendeket a’ Püspökséget, Presbyteratust, és Diakonatust a’ többi kisebb rendektől. Amazokat mivel Kristus és az Apostolok rendelték, az ő példájokbol tsalatkozhatatlanuí kitetszik, hogy a’materiájok az, mikor ezen Szentségnek kiszolgáltatója a’ maga kezeit annak fejére teszi, a*' ki ezen Rendeket felveszi; formájok pedig a’ kéztételt követő imádság; mert így tselekedtek az Apostolok is. Nevezetesen a’ Püspökségre nézve olvassuk az Apostolok Tselekedeteinek • öny vében, hogy az Antiochiai Ekklesiában jelenésben parantsolatot adott a? szent Lélek : Válaszszátok el nekem Saulust és Barnabást a munkára, a’ melly re felvettem őket. Akkor böjtölvén, és imádkozván, és kezeket réijok tévén, elbotsáták őket; és ők elküldetvén a szent Létektől, elmenének Seleuciába ugyan, és onnan Cyprusba evezőnek (XIII, 2, 3.). Saul tehát vagy Pál és Barnabás úgy lettek Apostolok és Püspökök, hogy, a’ kiket a’ dolog illette, a’ kezeiket az ő fejekre tették, és ahoz alkalmatos imádságot mondottak. Hlyen szertartással tette Püspöknek szent Pál Timotheust is, a’ mint hozzá szólló levelében írja (I Tim. IV, \i. II Tim. I, 6.). De a1 JPresbyterek vagy áldozó Papok is hasonlóképpen szenteltettek fel. Mikor szent Pál írja Timotheusnak: Kezeidet hirtelen senkire ne tedd s se ne részesülly egyebek bű- tieibeh\ (í Tim. V, 22.}, azt akarja mondani, hogy ne hir- L -