Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
268 nek terhétől szabadit, mennyei kívánságokra vezet, a’ bűnnek szennyétől tisztogat, átköltözésünkben könnyebbít! Mitsoda balgatagság ezen Szentségnek felvételét végső pontra halasztani, inellyben az ember mint lelketlen test magán kívül fekszik, és nem annyira maga veszi fel, mint mások tóllyák rá, és az illendő készületnek híja miatt kevés haszna van? Mitsoda babonaság ezt a’ Szentséget halál jelének tartani, holott inkább a’ többi között az a' haszna, hogy, ha az Istennek ditsőségére és a’ betegnek üdvösségére válik, megtér az egészség, a’ mi néha természetesen is megeshet, mert a' léleknek megkönnyebbedése, melly ezen Szentséget követi, a’ testnek könnyehbedését is meg szokta eszközleni? Éllyünk azért ezen Szentséggel de úgy, a mint annak mivolta kivánnya: 1-ör Tisztulj unk ki az igaz Penitentzia által a’ bűneinkből, igazán bánnyuk, és, ha lehet, gyónnyuk meg azokat, arra az esetre pedig, ha életben maradunk, a’ jobbításunkat tökéllyük el; meri hogy nyerhettyük meg a’ szentelő uialasztnak öregbülését, és az utolsó Kenetnek tulajdon hasznait, ha bűnökben senyvedőnk, azokról lemondani nem akarunk, csillagunkat kárhozatba meríttyiik? 2-or A‘ Penitentzián kívül még az Oltári Szentségnek felvétele által is erősödgyünk az isteni és felebaráti szeretetheti, istenes szándékokban és indulatokban. 3-or Ezek közül leginkább indíttsuk fel magunkban a’ hitet, reménységet, szeretetet. 4-er A1 kenés alatt kaptsollyuk öszve a" mi szándékunkat a’ kenő Papnak imádságával és kérjük az Istent, hogy ezen szent kenet és az ő irgalmassága által botsássa meg nekünk, a’ mit látással, hallással, szaglással, ízléssel, és szóllással, illetesse!, járással és a’ testi gyönyörűségeknek keresésével elkövettünk. 5-ör Mikor már felvettük ezt a’ Szentséget, úgy tartsuk magunkat, mintha nem eliez a’ világihoz tartoznánk, hanem a’ másikhoz, mellyre tulajdonképpen alkotva vagyunk; ’s azért fojtsuk meg magunkban a’ földi kívánságokat; kivánnyunk mint szent Pál (Filip. I, 23.) elválni, és Kristussal lenni amnival inkább, hogy a* jó Kereszténynek halála nem egyéb, hanem zajos tengerről parthoz, hoszszú utazásból kivantt hazába, háborúból bé- kcsséges nyugodalomra, sullyós szolgálatból fényes ország- lásra, idegen vad nemzetek közül ditsőséges Szenteknek társaságába, ellenség kezéből édes Atyának ölébe való költözködés. Addig is 6-or forgassuk elménkben a' kereszten haldokló Kristust, ki ártatlan lettére, mint Isten ember, a' bűnösökért, oily irtoztatóakat szenvedve meghalt;
