Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
262 „Szentséghez, üdvösséghez mentél: ha pedig gonosz lelkl- „Ösmérettel, büntetéshez és gyötrelemhez44 (Honi. XLYL in Joa. c. VI. Ambr. L. VI. in Lnc. ad c. IX. Cyr. Hier. Cat. My st. IV. Iren. L. IV. c. 34. ’s a‘ t.). 6. Az Oltárt Szentség megszerzi a* szentelő ma!aszínak öregbülését, és különös malasztot, mellyel az ember kiváltképpen a’ hitben, reménységben, szeretetben, és minden jóban erősödik, a’ mi ezen Szentségnek tzéllyábol, és mirevalóságábol, de leginkább abból kitetszik, hogy abban az ember magát a’ kegyelem Urát veszi magához, és néműnémnképpen mondhattya szent Pállal: Elek már nem én/ él pi áig én bennem Kristus (Gal. II, 20.). 7. A' megnőtt elmek szükséges az üdvösségre az Oltár i Szentség nem elmulhatatlan eszköz gyanánt ugyan , és mini ha abban igazolna meg az ember, mivel e yégrevaió a’ líeresztség és Penitentziatartás, hanem Kristusnak pa- rantsolattyábol: Bizonybizony mondom nektek, ha nem eszitek az ember fiának testét, és nem iszszátok az 6 vérét , nem lesz élet ti bennetek. A' ki eszi az én testemet, és iszsza az én véremet, örök élete vagyon, és én féltéi- masztom ötét az utolsó napon (Ján. VI, 54, 55). Ezt a’ parantsolatot az első századokban, mellyekben még ártatlanabbak és szeníebbek voltak a'Keresztények, az Apostoloknak és apostoli híveknek példája szerint (Ap. Tsel. II, 42) mindennap, vagy valahányszor bemutattatott a’ szent Miseáldozat, tcllyesítetrék; mert egyszer smind az Úr asztalában is részesültek (Clem. Alex. Strom. I. Tért. de cor. mii. c. 3. Cj'pr. ep. 12. Basil, ep. 289. ad Caesar. Palric. Aug. ep. 110. ad Janu. Tract. 16. in Joa. Ambr. de Sacr. L. IV. c. 6. Vv 4. Hier. ep. 50 ad Pánim. c. Jovio. c. 6.), és ngv fejezték be bálaadó könyörgésekkel a’ szent Miseáldozatot. Ha pedig az üldözések miatt nem gyűlhetlek mindenkor öszve, legalább mikor módgyát lelték, magokkal haza vitték a’ Szentséget, iiogy azzal tetszések szerint élhessenek. Üdővel a1 mint az erköltseik- kel alábbhagytak, isak Vasár és Ünnepnap mentek az Úr asztalához (Capit L. V. n. 132. sub Car. M.). Az Aga- thomi (506. észt. 18. c), Augiistodunomi. (607. észt. l4. t\), és Hí. Turohai Zsinat (813. észt. 50. c.) megelégedett, ha ki esztendő alatt háromszor úgymint Karátsonkor, Hús vét kor, és Pünköstkor veszi magához az Urat. Végtire III. Innocentius alatt 1215-dik észt. tartott IV-dik Latéra- nomi Zsinat (21. c.) fsak azt kivánnya, hogy mind a’ két nemű hívok mihelyest eszekkel élnek , egyszer esztendőí i
