Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

2. rész, vagy A' téteményes theologia

jellel bizonyíttya meg az Istentől való küldetését , minck- utánna Moyses mennyei mannával táplálta az őseleiket? Jesus erre azt felelte, hogy keresik őtet nem hogy jeleket láttak, hanem hogy ettek, és megelégedtek. És azonnal hoszszabb beszédbe ereszkedvén (Ján. YI, 26—50.), más mennyei kenyérrel, melly örök életet ád, tudniillik a’ hitével és tanításával megkínálta őket, melly mindazonáltal tsak annak válik üdvösségére, a" kinek azt a’ mennyei Attyá adgya. A' beszédgyének foltatásában (53—66. v.) tulajdonabb értelemben magát és a’ testét, melly a’ világ életéért adatik, kenyérnek mondotta: En vagyok az élő kenyér, ki mennyből szállottam alá. Ha valaki e kenyérből eszik, őrökké él; és a kenyér, mellyet én adandó vagyok, az én testem a világ életéért. Vetekednek vala azért a' Zsidók egymás között mondván: Mi módon adhat ty a ez nekünk az ó testét ételre? Monda azért nekik Jesus: Bizony bizony mondom nektek: Hanem eszitek az ember fiának testét, és nem iszszátok a3 vérét, nem lesz élet ti bennetek. A ki eszi az én testemet, és iszsza az éti véremet, örök élete vagyon, és én feltámasztom őtet az utolsó napon; mert az én testem bizonnyal étel; és az én vérem bizonnyal ital. /V ki eszi az én testemet, és iszsza az én véremet, én bennem lakik , és én ő benne. 1 mint engem küldött az élő Atya , én is élek az Atyáért, és a ki eszen engem, ő is él én érettem. Ez a’ kenyér, melly a' mennyből szállott alá. Nem úgy s a3 mint a3 ti Atyáitok mannát eltek, és megholtak. A‘ ki e3 kenyeret eszi, örökké él.

Ennek a’ parantsolatnak következésében mindgyárt a’ mennybe menetele után az első Keresztények, a’ mint írja felölök szent Lukáts, állhatatosak valának az Apostolok tudománnyábau, a3 kenyérszegésének részeltetésében , és az imádságokban (Ap. Tsel. II, 42.); és azolta mind a’ Görög mind a* Komái szertartási! Anyaszentegyházban állandó szokásban volt az úgy nevezett Úr vatsorája vagy az Oltári Szentséggel való élés.

2. Tzéllya ezen Szentségnek : 1-ör és kiváltképpen az, hogy akár a’ keresztségi ártatlanságban megmaradunk, akár annak veszte után a’ Penitentziában megújulunk, valamint a’ közönséges kenyér és bor táplállya az embernek testét, úgy annak színe alatt az Oltári Szentségben elrejtett Kris- tus teste és vére táplállya, és minden jóra erősíttse a’ lelkét (Ján. YI, 57, 58.). 2-or Ezzel akarta Kristus Urunk a’ Tanitvánnyainak értésére adni, hogy megjött már az üdő,