Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

2. rész, vagy A' téteményes theologia

22H

és különösen bűnbotsátásra vagy megtartásra ügyelő hatalommal felruházta őket a’ feltámadása után , mikor közöttük legelőször megjelenvén, azt mondta nekik: A' mint engem küldött az Atya, én is elkiildlek titeket; és rajok leheli vén, így foltatta a’ szavait: Vegyétek «’ szent Lelket. A' kiknek bűneit megbotsáttyátoks megbotsáttatnak : és al kiknek megtartyátok, meg vannak tartva (Ján. XX, 21 — 23.). E’ szerint valamint Kristus Urunk maga isteni hatalommal volt az Attyátol küldve, úgy küldettek Kris- tustoi az Apostolok, és azoknak tisztfoltatói a' Papok is; valamint Kristus szent Lelket adott az Apostoloknak, úgy ők és az 6 tisztfoltatóik is azt adnak, mikor a* bűnöket megbotsátty ák; valamint a’mennyben meg van bolsátva vagy tartva, a’ mit az Apostolok a’ földön megbotsáfnak vagy megtartnak, ugyanaz történik akkor is, mikor az ő tisztfoltatóik az illyentén hatalommal élnek. Illően hitben volt az Anyaszeníegyház mindenkor a' Penitentziának Szentsége felöl (Chrysos, de Sacerd. L. III. p. 388. Paulin, in vit. S. Ambros. Cone. Cartli. de an. 390. can. 4. Trid. Sess. X1Y. cap. 1. can. 1. 3.).

3. A' Penitentziának mivolti két része nevezetesen a' Matériája á bűnös embernek illendő hozzákészülete, melly kiváltképpen a’ megosmertt bűnök felett való bánkodásban, alázatos gy ónásban, és buzgó elégtételben áll. J’ Formája pedig régenten külümbféíe köny örgő szavakban állott (miilyenek mostanában a’ Misereatur} és Indulgentiam szavakkal kezdő imádságok), mellyek mindazonáltal mind azonegy értelműek voltak. Mostan a' Romai katolika Anya- szentegyházban ezen feloldó szavak teszik a; Penitentziának formáját: En feloldlak téged & bűneidtől az Atyánaky és Fiúnak, és szent Lélektiek nevében Amen.

A’ matériára nézve a’ mi különösen a’ bánatot illeti,a' Bánat a' véteknek megútálasa minden egyéb roszak felett, az Isten megbántásán való szív b éli bán kodás, erős fogadással, hogy többé az Istent meg nem bánlyuk. .1 bánat a véteknek megútálasa minden egyéb roszak felett azért, mert az igaz gonosz tsak a" bűn, mellyé az embert az ő végtzélly ától, a’ legfőbbjétől, az Istentől és az ő országától elvonnya, és kárhozatra vezeti: a' világi rósz pedig a' békességes tűrés által inkább az embernek érdemét szaporíttatty a, és méltóságát nevelteti; nints tehát, a’ mit jobban kellene útálni mint a1 bűnt. Az Isten megbántásán való szivbéli bánkodás; mert ha tsak azért bánnyuk a’ bűnünket, mivel magnóknak szégyent kárt poklot szereztünk, akkor tsak ma-