Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
181 hattyúk, hogy azokat vesztekben hadgya, azoktól a’ segítségét megtagadgya, kik hogy legyenek, akarattyokra nem bízta ? Ha pedig az Isten minden embernek segítségére kész, mennyivel inkább nem lesznek annak fiijával az igazak, kiknek eltökéilett szándékok az ő parantsolattyait megtartani, és erre már előbb is segíttettek az Istentől? A'Bolis azt mondgya a’ Példabeszédekben : Fiam / őrizd meg a törvényt , és a tanút sót; és élete lesz a' te telkednek, és kedvessége a torkodnak. Akkor bízvást jársz a te utadon , és a lábad meg nem ütközik. Ha alaszol, nem félsz: megnyugszol, és gyönyörűséges lesz az álmod. Ne félly a" hirtelen rettegéstől, és az istenteleneknek rád rohanó hat alma ss (igáitól; mert az Ur az oldalad mellett lesz, és megoltalmazza a’ te lábadat, hogy meg ne fogattassál (III, 21 —26.). A’ Sirák fia pedig : Tudgyátok meg, hogy senki, o’ ki az Úrban bízott , meg nem szégyenült; mert ki maradt meg az ó parantsolatiban , és elhagyatott ? vagy kitsoda hitta ötét segítségül, és megútáltatott? mert kegyes és irgalmas az Isten; és megbotsáttya a’ háborúságnak napján a bűnöket; és oltalmazója mind azoknak, a’ kik ötét igazságban keresik (II, 11 —13.}. Szent Pál magáról írja: Az Isten malasztyábol vagyok, a’ mi vagyok, és az ő malasztya berniem hivalkodó nem volt, hanem b ővebben munkálkodtam mindnyájoknál; nem én pedig, hanem az Isten malasztya velem (I Kor. XV, 10.). A’ Fi- lippieket pedig inti: Tsakhogy a’ Kristas Evangyeliomá- hoz illendőképpen járjatok — — és semmiben meg ne ret- tennyetek az ellenkezők miatt, a3 melly (i veszedelmeknek oka, nektek pedig üdv ősségieknek; mert nektek adatott Kr ist us ért nem tsak hogy hidgyetek ő benne, de hogy szenvedgyetek is érette (I, 27—29.). Mindezek, és több hasonlók (Rom. VII, 21, 25. I Kor. X, 12, 13. II Kor. I, 21. IV, 7 — 9. Efes. III, 16. I Pét. V, G, 7. ’s a t.) nem volnának igazán mondva, ha az Isten elvonná az igazuktól az ő segítségét, és őket tsak magoknak hagyná. A’ mire nézve szent Ágoston is azt mondgya, hogy „mikor ,az Isten lelkiképpen meggyógyíttya a1 beteget, vagy fel- „támasztya a1 holtat, azaz megigazíttya a’ bíinöst, el nem „hadgya, inig ő maga nem hagyatik el, hogy mindenkor „ajtatosan és igazán éüyen; mert valamint a’ tökélletesen „egészséges szem nem láthat, hanem ha a* napfénytől se- „gíttetik: úgy a’ tellyesen megigazuiít sem élhet igazán, „hanem ha az isteni igazságnak világává! gyámolíttatik. — t
