Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
41 le, most is az üdvösségnek üdéjét megveti, az isteni Tanítót Üdvözítőt el nem fogadgya, ’s azért nem sokára nagy isteni átok éri, sírt bánattyában. Mikor pedig bejött a* várasba, fellázadtak annak lakosai, és bámulva kérdezgették, bogy kitsoda ez? a’ mire a’ követő sereg azt felelte, hogy ez a’ Názárethi Jesus a’ nagy Próféta. Az irigy Farizeusok megintették Kristust, hogy miért nem parantsollya hallgatni a gyermekeket, kik neki ditséretet énekeltek, hanem ő védelmezte őket azzal, hogy most teljesedik be szent Dávidnak mondása, hogy az Isten a’' tsetsemős gyermekeknek szájában is készít magának ditséretet: egyéb iránt pedig, ha ők hallgatnak, kiáltani fognak a1 kövek. Ez alatt bement a’ templomba; kihányta abból, a' kik a’pitvarban az áldozatra szükséges állatokkal és pénzváltással kúfárkodtak; meggyógyított egynéhány vakot és sántát is; és ezentúl minden nap napestig tanított a’templomban, hanem bátorságnak okáért minden éjtzakáraBetániábament. Ötödik napon megvirradt a’ szenvedésnek iideje. Annak estén a’ Zsidók szokása szerint a’ Tanitványival egy- gyiitt húsvéti báránnyal élt; megmosta a* lábaikat, hogy ezen jelképben őket az alázatosságra megintse; elővette a’ kenyeret és bort, oda adta nekik, hogy oszszák fel magok között, és költsék el, mert ez az ő teste és vére, sőt utóbb is azt tegyék az ő emlékezetére. így rendelte a* szent Miseáldozatot annak emlékezetére, mellyet más nap személyes testén megvalósított, vagy az Oltári Szentséget. Most a vatsora alatt mondta meg Judásrol, hogy elárulja, Péterről pedig, hogy háromszor megtagadgya. Azután hoszszas beszédben elbutsuzott a’ Tanítványaitól valamint egy haldokló atya a’ fiaitól, és nagy szívindulással megintette őket a1 parantsolatinak megtartására, kivált a’ viszontagos szeretetre, a’ benne való bizodalomra; bátorította őket a’ közelgőié szenvedésekre kivált azzal, hogy szent Lelket igéit nekik, a' ki egyszersmind megérteti velők, a’ mit addig meg nem foghattak. Az egész buisuzó beszédet egy énekkei , és érdeklő imádsággal befejezte, mellyben az Apostolokat, és mindnyájokat, a’ kik általok ő benne hinni fognak, az ő Attyának kegyelmébe ajánlotta. Ezzel megindult velek egygyütt a’ Getszemani majorba, mellyben az előtt is, mikor Jerusalemben tartózkodott, imádkozgatott. Most is itt akarta magát imádsággal a’ szenvedésre erősíteni. Meggondolta még egyszer, és lelkében maga előtt forgatta mind azt az ékfelenséget, melly nem sokára rajta kipattan, és olly nagy szomorúságba, olly
