Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
123 „nem tsak testi és külsőképpen; mig a’ jobb Religiónak „üdeje meg nem érkezett. Kristus pedig a’ következendő „jóknak Főpapja előállván nagyobb és tökélletesebb sátor „által, melly nem kézzel tsináltatott, sem a’ bakok vagy „borjúk vérével, hanem a" magáéval ment be a’ szent „helybe Örök váltságot találván. Mert ha a' bakok és tul- „kok vére, és az üszőnek elhintett hamva a’ tisztátalanodat megszenteli a’ testnek megtisztulására: mennyivel „inkább Kristusnak vére, ki ártatlan lévén a’ szent Lélek „által önmagát az Istennek áldozta, megtisztíttya a" lelki- ismeretünket a’ megholt tselekedetekböl vagy bűnökből „az élő Istennek szolgálattyára; ’s ezért új Testamentom- „nak, vagy inkább új Frigynek közbenjárója, hogy az „előbbeni alatt elkövetett bűnöket eltörölvén, a’ hivatalosok , vagy a’ kik hisznek , elvegyék az üdvösséget. Mert „a’ hol frigy köttetik, ott a’ frigykötő áldozatnak meg kell „öletni, és úgy van kötelező ereje a’ frigynek: valamint „az ó frigy vagy testamentom sem köttetett a’ nélkül; azért „hintette meg Moyses a’ megöltt állatoknak vérével a’ törvénynek könyvét, a’ szent Sátort, és ahoz tartozó esz- „közoket, megrneg a’népet is. Egyszóval minden vérrel „tisztíttatott, és a’ nélkül nem volt helye a’ botsánatnak. „Ha a’ példázatok így tisztultak: mennyivel jobb értékesebb áldozatokkal kellett tisztulniok a’ példázott valóságoknak?1,4 így állott Kristusnak áldozattya az ó testamentomi áldozatoknak helyébe, mint világosság az árnyékoknak, valóság a’ példázatoknak helyébe. Mivel pedig a’ szenvedő emberségével isteni sze:nélységében öszve volt kaptsolva az ő isteni természete, és mint Istenember áldozó Pap egyszer’smind áldoztatott volt, a’ minél felségesebbet gondolni sem lehet, azért az ő szenvedése és halála Örökké értékes, örökké véghetefclen érdemű imádó kérő hálaadó engesztelő áldozat, mellyel megadta az Istennek azt a" tiszteletet, melly az emberi nemzetnek részéröl az ő felségét illeti; megkérte, és megérdemlette a’ testi lelki jókat, mellyekre szükségünk van; meghálálta az elveiteket; eleget tett a1 bűnökért, és az Isten igazságát megengesztelte, melly kötelességeknek teljesítésében minket felváltott, a' miért a’ szent írás (I Tim. II, 5, 6. Zsid. VII, 22. IJán. II, 2.) után méltán nevezzük őtet Megváltónak, Közbenjárónak, Kezestiek, Engesztelőnek. Ezen áldozatnak soha sem kell megujíttatni fZsid. IX, 12. X, 14.) úgy, hogy már semmi kúrkozattyok sints azoknak, a kik Jesus Kris-
