Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

2. rész, vagy A' téteményes theologia

106

ben semminek Injával sem vagyunk, a’ mi az elménknek tökélletes meggyőzettetésére, és a’ szivünknek megnyug- tására szükséges.

1-ör Saját vallása szerint ollyan isteni követ ő, ki fó tisztének tartya az embereknek megmagyarázni, bogy mi az Isten, miilyenek az ő tulajdonságai, az embernek iránta való viszonyai kötelességei, vagy őket religiói igazságokra tanítani; azért mondotta magáról: Világosságul jöttem a világra, hogy minden, a ki én bentiem hiszen, setétség- ben ne maradgyon. — En magamtol nem szállottam, hanem aí ki engem küldött az Atya, 6 adott parantsolatot nekem, mit mondgyak, és mit szólítják; és tudom, hogy az ö parantsolattya örök élet. Azért a’ miket én szállók , a mint megmondotta nekem az Atya, ágy szállóm (Ján. XII, 46-’-50. tartsd ősz. Ján. III, 12, 13. VII, 16.). Itt a’ világosságon a’ religiói tudományt, a’ setétségen pedig a’ babonaságot és tulatlanságot érti; midőn pedig erősíti, hogy tsak azokat mondgya, a' mik az Atyától rábízva vannak, isteni követnek adgya ki magát. Pilátus előtt is így vallott: En arra születtem, és arra jöttem a‘ világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Minden, fi ki igazságból vagyon, hallgattya az én számat (Ján. XVIII, 37.). Kivált az ő tanítására nézve mondgya felőle szent János, hogy ő igaz világosság, melíy minden e* világra jövő embert megvilágosít (1, 9.). A' baráttyai nem külömben mintáz ellenségeitsudálkozva kérdezgették, hogy honnan van egy Ats fiának annyi böltsessége? Egy szóval azt vallották, hogy soha sem szóllott egy ember úgy, mint ez az ember (Mát. XIII, 54. Ján. VII, 16.).

2-or Ollyan isteni követnek vallotta magát, kinek tiszte a’ bűnösöket megtéríteni ; azért hasonlította magát jó pásztorhoz, ki az eitévedtt juha után fárad, és mikor feltalállya, nagy örömmel akolba viszi (Ján. X, 1 — IS.). A’ hazájában Názáretbben is mikor legelőször prédikált, Isaiásnak ezen szavait: Az Úr lelke én rajtam; azért kent meg engem, elküldött Evangyeliomot hirdetni öt’ szegényeknek , meggyógyítani a? töredelmes szirtieket, a' foglyoknak szabadulást prédikáltam , és a’ vakoknak látást, elbotsátani a’ megromlottakat a szabadságra, prédikál- tani az Úr kedves esztendejét, és a3 megfizetés napját (Luk. IV, 16—30.) magáról mint bűnösöknek térítőjéről nagy böltsen magyarázza. Ide tartoznak az elveszett Juliról, garasról, tékozló fiúról szólló példabeszédek (Luk. XV.). Nem egyszer vitatta magáról, hogy keresni és üd-