Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
93 üdőt is pontosan meghatározta, -mellyben eljön, és megöletik Kristus, eltöröltetik a1 bűn, megszűnik az áldozat, elrontatik a5 szent hely, és az Úrnak előbbeni választott népét más hivebb népe eltóllya, melly őtet soha sem ta- gadgya meg. Zakarias 500 esztendő előtt (VI, 12. IX, 9. XI, 12. XIII, 7.) megírta, hogy a’ Megváltó az ő pompájában nőstény szamáron ül, harmintz ezüstön elárulta- tik, és mikor a’ szenvedésre megfogják, elhagyatik a’ Ta- nitvánnyaitol. Malakias is azon üdőtáján (I, 10, 11. III, 1.) előre megmondta, hogy az ó törvényi áldozatnál szen- tebbet, és minden helyen bemutathatni rendel, és már ő előtte küld az Isten egy követet, ki mint valami angyal, vagy másik Illyés az emberek között utat készít neki. így van a’ dolog a’többi Prófétákkal is; így készítette az Isten általok az embereket a’ Megváltónak méltóbb és illendőbb fogadására. 3-or De nem tsak Ígéretekkel és jövendölésekkel, hanem még azzal is a1 Megváltóra mutatott, hogy ollyan törvényt adott, ollyan áldozatokat parantsolt az Izsrael népének, sőt a’ jelesebb embereinek nevezetesebb történeteit is úgy alkalmaztatta, hogy elevevaló árnyékai, ábrázoló példázattyai, ösmertető jelei legyenek a’ Megváltónak, az ő tisztének, általa megeszkozlendő lelki jóknak, és a’ Zsidóság annál hajlandóbb legyen az elfogadására, mint a3 kire minden tzélozott, a’ mi az Izsraelt érdekli. A’ mi az áldozatokat illeti, az áldozat tulajdonképpen való isteni szolgálat, vagy religiói tisztelet, melly azon viszonyokkal arányos, mellyekben áll az ember az Istennel, ki Önmagában véghetetlen tökélleíességű valóság, ránk nézve pedig a’ mi teremtő gondviselő törvényhozó ítélő és jutalmazó Urunk; ’s ezért őtet illet minden tőlünk kitelhető tisztelet és imádás, tőle kell minden jót kérni remén) leni, az elvetteket neki köszönni meghálálni, az elkövetett bűnökért az igazságát engesztelni, annak eleget tenni. Ezen viszonyoknak, és azokkal arányos indulatoknak kifejezésére, egy szóval a’ Religiónak gyakorlására áldozatokat rendelt az Isten. Szinte Ádámnak két első fia Kain és Abel áldozatokkal kedveskedett az Istennek, amaz mint földmivelő a’ földnek gyümöltseiböl, emez pedig mint juhpásztor a1 nyájának fajzatiből. Az írás azt mondgya, hogy Káinnak áldozattya nem tetszett az Istennek, tetszett pedig jaz Ábelé. Meglehet, hogy amaz rósz erköltsű volt, vagy a’ termesztménnyének ally át adta az Úrnak , emez pedig jámborabb volt, és a’ nyájának díszét hozta elő. Elég,
