Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

2. rész, vagy A' téteményes theologia

47

külÖnváJasztya,' gondolkodik, Ítél, okoskodik, képzel, emlékezik, kételkedik, örül, szomorkodik, haragszik, in- dulatoskodik , ért, akar, tud ’s a1 t. Mind ezeket pedig nem test nem matéria teszi, hanem a’ belső érzésnek bizonyítása szerint tsupán tsak az egyetlenegyszerű való a’ lélek. A szent írás is minden bizonnyal a’ leieknek ezen tulajdonságára mutat, mikor a’ testre nem férhető tulajdonsággal, nevezetesen tudománnyal ruházza: Ki tudgya, úgy mond szent Pál, az emberek közül, a mik az emberben vagyunk, hanem tsak az ember lelke, o' ki ö benne lakik : ágy a’ mik az Istenben vágynak, senki sem tudgya, hanem tsak az Isten lelke (I Kor. II, 11.).

Második tulajdonsága a’ léleknek, hogy magával szabad, szabad akaratú. Kiki érzi magában, hogy sem valami külső erő nem kényszeríti valamire, mint p. o. vala- meliy gépelyt; sem rúgó, mint az órát; sem belső érdeklés szenvedés, minő a’ vérjárás, lélekzet, éhség, szomjúság ’s d t. hanem önkényt indul, hajlik, kíván, útál, választ, határozza magát, tselekszik, a’ mint valamit jónak vagy rosznak, kívánatosnak vagy utálatosnak felfog; és még ekkor is az indító okokat egymással öszvetartya, fon- tolgattya, tanakodik, és úgy választ, az az: minden tettével azt mütattya, hogy szabadon tselekszik; sőt még a’ legkívánatosabb dolgokat is bizonyos ellenkező okokbol megvetheti; és a’ legrettenetesebbeket megkivánhattya, p. o. mi szebb az Istennél és erköltsnél ? még is mivel amaz Ítélő és büntető, emez pedig sanyarú és nehéz, az embernek viszszatetszik : ellenben mi rettenetesebb a’bűnnél, me Ily az örök kárhozatra vezet? mégis mivel aJ testnek és érzeményességnek kedvez, sokszor megkivántattya magát; a’ mi meg nem eshetne, ha tsak szabadon nem határozná meg magát az ember, akár ezt, akár amazt vá- lasztya. Azután ha az ember nem szabadon, hanem bután tselekszik, mit ér akkor az erköits? minek az erköltsi törvények , mellyek az emberi szívbe írva vannak? sőt nem valóságos gyötrelem az ember maga magának, midőn a’ lelkiösmérete arra kötelezi, a’ mivel nem szabad ? Ugyanezen ókból hijábanvalók az Istennek parantsolattyai, ígéretei, fenyegetései; nints helye az érdemnek vagy érde- metlenségnek, a’ jutalomnak vagy büntetésnek, a‘ mennyországnak vagy pokolnak; se jót se roszat nem mondhatni a’ más világról , sőt azt sem, hogy van más világ, ha az ember szabad akarattal nem bir. Ez pedig öszve viszsza forgattya az embernek mivoltát, tulajdonságait, tehetségeit,