Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
2CQ így felkészülve, miuekutánna elvették volna Pünköst napján a’ szent Lelket, .külömbféle nyelveken, minden nemzet előtt tsuda bátorsággal , semmit sem ügyelvén az ellenkezetekre, fenyegetésekre, üldözésekre hirdették, jeles tsudákkal erősítették, és ollyan előmenetellel a' világon elterjesztették a' keresztény" Religíót, hogy már az első században, a' mintáz ő Leveleikből, és né- tnelly pogány íróknak (Tacit. Ann. L. XV. Plin. L. X» ep. 97.) bizonyításaiból kitetszik, Asiának és Európának legviragozobb országaiban és várasaiban, sőt még a'Tsá- jszarnak házában is (Filip. IV, 22.) minden korú nemű rendű állapotú Keresztények voltak. 5. Az Apostolok üdéjétől fogva a’ mi üdónkig. Valamint Kristus maga hely ébe Apostolokat, úgy" az Apostolok ismét a magokéba alkalmatos tisztíöltatókat, Püspököket Papokat olly an szándékkal rendeltek, hogy a’ Religiót fenntartsák, tovább hirdessék, terjeszszék, és ismét alkalmatos tisztfoltatóknak átadgyák (I Tim. VI, 20. II Tim. I, 14. III, 14. Tit I, 5. II, 1—3 ), kiknek istenes buzgólkodásával annyira gyarapodott ar keresztény" Religio, hogy második és harmadik században egy- átallyában minden nemzet és ország, sőt még a' mezők szigetek, kastélyok > törvény és lanátsházak, paloták, tábori itélőszékek, és piartzok tömve voltak Keresztényekkel , pedig nem allrendű emberekből valókkal, Imiiéin törvénytudókkal, szónokokkal, böltselkedőkkei, főbb méltósaguakkal (Bardes. ap. Eus. praep. evan. L. VI. c. 10. íren. L. I. c. 10. Tért. Ápol. n. 3. Arnob.). És a' mi tsudálatosabb az, hogy nem ékes szóllással, fegyverrel, böltselkedéssel, világi hatalommal tekintettel, hanem tsupán tsak predikállással, tanítással, mellyel Kris- tusnak Ígéretei szerint (Mark XI, 23. XVI, 15—20. Ján. XIV, 12 ) tsudatételek követtek, és közel háromszáz esztendeig tartó legiszszonyúbb üldözések közölt terjedt így el a’ keresztény Religió. A’ Mártíroknak vére-magja volt a’ Keresztény eknek (Tért. Ápol. c. 5.). Sírba döntetett a* bálvány"o.-ás, tsúfos rabságba taszíttatott a' Zsidóság, tsászári királyi székekre emelkedett a* Kereszténység, és midőn az előtt éktelen fertelmességekbe merülve volt a' világ, a' keresztény Religiónak elterjedésével megváltoztak az erköltsök , megjavultak a’ nemzetek. és legtisztább törvények parantsolni kezdettek minden korú nemű rendű állapotú embereknek (Paul. Oros, Hist. L, VI. Justin. Ápol, II. §. 17. gardes. 1. c Júlia,
