Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
frigynek szekrénnyé mind addig tsak Moyses Sátorában állott, hanem az Isten ezt a’ gondot, minthogy David a' hadakban sok vért ontott, békességszerető Salamon fiára bízta, kinek e’ végre az ntya temérdek kintset hagyott, az Isten pedig példa nélkül való böltsességet adott, és örök országlást Ígért. Fel is építette ditsőséges Salamon a’ Templomot, azon kívül több királyi palotákat; hanem az életének vége roszul egygyezett meg a’ kezdetével; bolondsághoz hasonló bujaságra adta magát, 700 feleséget, és 300 ágyast tartván magának jobbára pogány aszszo- nyokat, kiknek bálvánnyait is tisztelte, sőt azoknak Templomokat is építtetett. Az ó fia Roboain nagy adókkal terhelte az alattavalóit; a’1 miért az Israelnek tíz nemzetsége elszakadt tőle, és külön országot alkotott, melly az Israel országa, külön királyok alatt élt, kik harmad fél száz esztendeig mind együl egygyik istentelenek és bálványimádók voltak, mig utollyára a’ boszszúáljó Istennek rendeléséből (3274dik észt.) Salmanasar Assyriai Király egészen el nem pusztította, és az Israel népét Assy- riába fogva nem vitte. Hagyott ugyan a’ Király az el- pusztultt földnek mivelésére némelly pogányokat, de minthogy a’ megszaporodott oroszlányok sokat közülök szétszaggattak , kértek egy Zsidó Papot, ki őket a’ föld’ Istenének tiszteletére megtaníttsa; így támadt egy új hitű nemzet és ország a"1 Samaritanusokemelly az igaz Istent és a bálványokat is tisztelte. A1 két nemzetség Júdáé, és Benjáminé, melly Roboamhoz hív maradt, tette a’ Júda országát, mellynek egy két istenfélő Királlyá volt ugyan, mint p. o. Ezekias, Josias: de a’ többiek jobbára bálványozásra elhajoltak; azért ennek is végére járt az Isten az Israel országának elpusztulása után száz esztendővel későbben. Judaeára rohant Nabukodonozor, felgyújtana Jerusalemet, lerontatta Salamon Templomát, a’ lakosokat pedig (3398dik észt.) Babiloni fogságba hajtotta, melly 70 esztendeig tartott. Mind az Assyriai mind a’ Babiloni fogsággal nagy jót eszközlött meg az Isten; mert 1-ör a’ Zsidók, kik az előtt szüntelen ingadoztak az igaz Istennek és a’ hamis Isteneknek tisztelete között, ezentúl olly állhatatasok lettek az igaz Hitben, hogy még a1 leg- irtoztatóbb kínokkal is alig tudott Antiokus Syriai Király egynéhányat megszédíteni; 2-or A’ Zsidóknak a’ Pogá- nyok között való létele ösmeretesé tette ezekkel az egy igaz Istent, egyszer smind pedig a’ Megváltóról szólló Ígéreteket is.