Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
255 meg az embert, a' Megváltónak Ígéretével vigasztalta otet, a’ megollt Ábelnak vére boszszut kiáltott, Menők az istenességért elvitetett, ezekből nemű neműképpen, érthették a' léleknek halhatatlanságát is. ó) Az erkölts- iigyelő része nézve, Adámnak, Káinnak, Ábelnak, Seth- nek , Enosnak, Henoknak, Noénak példáiból, kiket a' szent írás vagy ditsér az istenességért, vagy rósz színnel rajzol d szabadosabb életért, kitetszik, hogy ők kötelességnek tartották az Istent tisztelni, az ő parantso- lattyainak engedelmeskedni, szentül élni, és hogy a’ szerint kiki áldásra vagy átokra érdemes, a mint magát ehez tanya, c) A’ mi íi Religiónak szertartásos részét illeti, mindgyárt a’ világnak kezdetén az Isten maga megáldotta a' Szombatot, az az ünnepnapnak rendelte. Ádamnak első fiai Kain és Ábel áldozatokat mutattak be, amaz ugyan a1 földnek gyümöltseiböl, emez pedig a’ nyájának fajzattyaibol. Enos segítségül kezdte hívni az Úr nevét, avagy nyilvánvaló szolgálatokkal tisztelni, rncllyekre meghílta az embertársait. Noé azokhoz áldozatokat kaptsolt. d) A' religiói kormány pedig vagy, Papság a' nemzetségnek fejénél, következendőképpen a’ házi gazdánál , vagy első szülöttnél állott. 2. Annak állapot ttja vízözöntöl fogva Moysestg. Mi- nekutánna már meg volt vetve a’ Religiónak talpfala, azon az úton, a* mellyen kezdett, tovább is nevekedett annak épülete. A' vízözön után kétség kívül jó darab üdéig szájról szájra terjedtek a’ Religiónak talpágazat- tyai, inig a’ Babyloni zavarodás után az emberi nemzet egymástól elszakadván , és külömbféle ágazatokra oszolván, bálványozásra nem hajlott. Azonban nem mondott le az Isten a' religiói oktatásról. Mikor a’ nemzetekre kiáradtt babonaság mindennek elméjét ellepte, és az embereknek gyarlóságán erőt vett, az Isten maga kihítta Ábrahámot az ő honnyáhol Chaldaeáhol azzal az Ígérettel , hogy egy áldott földre viszi, nagy nemzetté teszi, cs különös gondgyát viseli (I Moy. XII.); a' mint valóban óiét, és a’ fiát Izsáakot, meginog unokáját Jákobot különös gondviselésre, többszöri jelenésekre, és kinyilatkoztatásokra inéltoztatta, és belőlük nagy nemzetet, melly a' Zsidó nemzet, abból a’ fő végből alkotott, hogy abban az igaz Religiót fenntartsa, és azt a' Megváltónak elfogadására képesíttse. Mind ezekből a) a’ mi a' hitvallást illeti, úgy szinte abból is, hogy Izsáaknak születése, Sodornának felfordulása előre megmondatott, és
