Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
227 bernek bizonyos végtzélt kijelelt, és ennek kedvéért a' természetnek rendében bizonyos kifogást tenni öröktől fogva tanátsosnak tartott. ő) Azt sem mondhatni, hogy az Isten a’ tsudak által a’ természetnek ereit rendét fel- bontya, a’ mi tapasztalásbéli tudományunkat pedig ingadozóvá és bizonytalanná teszi. A’ természet közönséges regula szerint megy az ő úttyán, követi a’ kiszabott rendet ; p. o. betegeskednek, gyógyulnak, halnak, halva maradnak az emberek; ’s így a' mi tapasztalásbéli tudó* mányunk is állandó: hanem kifogás képpen, rideg esetekben, az embereknek erköltsi inségiért, a' természetnek ereit rendét függőbe teszi az Isten, p. o. egy szóval egy akarattal meggyógyít, feltámaszt, avagy ollyan valamit tesz, a' mi éppen nints a' természetnek folyásában; melly kifogás után a’ természet ismét magának ha- gyatik. c) Azt se Vesse ellen senki, hogy a’ természetnek törvénnyel mindenreterjedők (universales) és vál- tozhatatlanok. De tsak magoknak hagyva; mert ha azoknak mindenható ura közbenveti magát, függni, és helyt adni kell azoknak, d) Dijában való az aggódás, hogy mi crhberek nem tudgyuk az egész természetnek ereit, sem hogy mit tehet az ő legfellyebbvaló feszülésében vagy erőltetésében bizonyos tselekvőok; következendő, képpen arról sem lehetünk bizonyosak, ha történt-é igaz tsuda, 's így rtieghizonyíttatott-é Istentől valónak vagy kinyilatkoztatottnak bizonyos Religio. Nekünk nem kell tudnunk az egész természetnek minden ereit. Elég, ha azon tárgyakra nézve, mellyek között förgunk, és mel- Jyek előttünk ösmeretesek, tudgyuk, hogy meddig nem terjed a természetnek ereje. P. o* tudgyuk, hogy a’ki igazán beteg, Vagy igazán meghalt, annak ha ezerszer mondgya is egy valaki, hogy gyógyullyon, éledgyen meg, az természet szerint még sem történik meg. Ha tehát mindazonáltal a’ beteg egyszerre egészséges lesz, a’ halott pedig feltámad, bizonyosan tsuda történik. Tovább há lehet is a’ természetet erőltetéssel annyira hozni, hogy hamar megtörténnyen, a' mi egyébkint sok iidő alatt szokott megesni: de az illyen esetekben is mindenkor helye van a’ foltonfolvást és egymásutánvalóságnak (leges continui et successionis); mert a’ természetben ugrás nints. Ha tehát ugrás által esett valami, tsuda esett. így p. o. egy magot erőltetéssel annyira lehet hozni, hogy két három nap vagy óra alatt kikellyen virágozzon, gyiiinöltsözzön, a' mire egyébkint két hároj 15* n •:tá
