Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
214 gonosztalálók. szülőknek engedetlenek, Szövetségron- lók, szeretet nélkül valók, irgalmatlanok, és olly buták , bogy nem tudták , hogy nem tsak azok büntetésre méltók, a’ kik illyeneket tselekednek, hanem azokkal egyetértők is. Igaz, hogy némelly Tudósaiknak köny* veiben szép erkölísi tanításokat olvasunk; de illyenek kevesek voltak, és a kik voltak, sem mertek vagy akartak az ő jobb tanításaikkal kikelni (Cic. Tűse. qu. c. 2.). Egy sints pedig, a’ ki az ő szép l/.nításai közé számosabb hibás vitatásokat nem tsúsztatott volna. Ki (Plató) helybenhagyta a* részegeskedést kivált Bacchus ünnepein, a’ kis gyermekeknek kitételét, a’ feleségeknek közösségét, a’ méhgyümöllsnek elűzését; ki (Cicero) nem tartotta véteknek a’ hazugságot, hamis esküvést, a’ magának megölését, a' boszszúállást; ki éJSeneca) a' szánako- dást alávaló emberhez illőnek, erőshöz pedig illetlennek hitte. De ha ki helybenhagyná azt is , hogy mind valamennyi Pogány Böltsck öszvesen véve minden isteni és erkölísi tanítást tökélletesen kimerítettek, kinek van annyi ügyessége, hogy azokból kiszedegethesse, a’mi jó és helybenhagyható, a fónákostol és megvetnivalótol megválaszthassa, és a' választását másokkal is elfogadtathassa? Végtire akár hányán és akármelly szépen írtak is, ismét egy sem volt közöltök, a' ki azt tselekedettel tellyesítette volna, a1 mire másokat tanított; jobbára tsak eszeket mutogatták , ditsőséget hasznot vadasztak az ő tanításaikkal, annak követésére pedig sem kedvek, sem erejek , sem elégséges indító okok nem volt (Cicero Tűse. qu. L. II. e. 4.), kivált minekutánna a' legtudósab- bak (Socrates, Plato, Cicero, Seneca) a’léleknek halhatatlanságáról kétségeskedtek, és azt vallották, hogy ha tsak az Istenek ki nem nyilatkoztattyák, ha van-é más Világ, és hogyan van ott a’ dolog, erről az emberek nem sokat mondhatnak. Ila pedig az ember előtt nem forog a’ léleknek halhatatlansága, vége van akkor az erkölts- nek; tehát a’ természetes Religió arra sem elégséges, hogy az embert az ő végtzéllyához vezesse. 4-er De vannak még több religioi Ínségek , a' mel- lyeket eloszlatni elmulhatatlan tiszte a' Beligiónak ; vannak kérdések, mellyekre felelni az észnek tiszte, ha a' természetes Religio elégséges. «) Érzi az ember önmagában , hogy az ó nemesebb része az eszesség szüntelen tsak az erköltsre , bötsületes tisztességes dolgokra ösztönözi; azonban azt is érzi, hogy az ő más mivolti része
