Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
212 nemzeteknek legfőbb Istene rokonnal paráználkodó, és aszszonj ragadó , Mars bázasságtörő , Venus tisztátalan, Mercurius tolvaj , Bacchus részegeskedő volt. Azon kívül azt költötték felölök, hogy valamint a' pór nép, úgy ők is szüntelen egymással veszekednek, irigykednek, egymás után leselkednek. Átlátták ugyan a' Nemzeteknek Tudósai, hogy az Isteneknek illyen észfogásai illetlenek, avagy hogy nem leijeinek Istenek, a' kik illy hibásak. Lucianus tudós görög egy beszédgyében neheztel Jupiter fő 1st . re, hogy a' mennyet tisztátalan barmokkal és gonosz emberekkel megtömte. Cicero pedig meg nem foghatta , hogy mi kint tartoztathatja meg magát az állatok béléiből jövendölő Pap (aruspex) a' nevetéstől, mikor más jövendölő Paptársát láttya; felteszi tehát, hogy merő tsaífaság, a' mivel a' népet ámították. Jóllehet pedig, hogy ezen Tudósok sok szép dolgokat tanítottak az Istenről, de egy sem volt*, a* ki száz annyi észfonákságot nem elegyített volna a’ tanításába; jobbára pedig őszintén mcgvallották azt is, hogy az Isteneknek természete, tulajdonságai, és ösmerete ollyan dolgok, a mellyekröi az Isteneknek magoknak bennünket tudosítaniok kell (Socrat. in memorab. Xenoph. Cic. de nat. Deor.). Hát azok a* nemzetek , a' mellyek a’ mi- veltségben és elmederiilésben soha sem érték el a' Görögöket és Rómaikat, mellyek még a" mostani világban is Afrikában, Amerikában, a' tsendes tengernek szigetfyein minden polgári társaság, minden dolog, és mesterségek nélkül, mint a'barmok egészen elvadulva, élnek, mit tudnak az Istenről? minő Religióval tisztelik őtet? ' 2-or Tagadhatatlan, hogy az Istennek nem tsak belső tisztelettel tartozunk, hanem külsővel is, mellyel a’ belső istenes indulatíyainkat kifejezzük, és ha neki mint a' mi fő Urunknak van jusa, hogy a' köteles tiszteletünknek bemutatására nekünk bizonyos szertartásokat párán- ísoilyon, hogyan lehetünk bizonyosak, hogy a’ tiszteletnek külső módgya és szertartásai, mellyeket magunk gondoltunk ki, kedvesek ő előtte? Tovább minden tiszteletnek lelke és fő része az, mikor az ember az Isten tokélletességeit követi, a’ maga gondolkodása' és élete módgyának zsinórmértékévé teszi, és hozzá hosonló lenni igyekszik, mivel ennél világosabban nem bizonyíthattya meg az ember, hogy bötsületberí tarfya az Istent; a'Religio is az Istennek ösmerete, és a7. embernek a* szerint való magaalkalmaztatása. ElgondoihiHíyuk azért, hogy
