Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
az ember? Minden dolognak, tehát az embernek is vég- tzéllya az, a’ mire a" vele termett erőkkel tehetségekkel képes; a’ mire belsőképpen leghathatósabban ösztönöz- telik; a’ miben az ő alkotójának képvonásait vagy hasonlatosságát mutattya; és a’ mit az alkotó maga az ó alkotmánnyá tzéllyának mond; mert a’ mire az alkotmány belső alkotása és ereje szerint nem képes, a’ mire semmi vagy tsak tsckély hajlandósága van, a’ miben az alkotójának minémüségétöl és tulajdonságaitól elüt, a' mit az alkotó az ő alkotmánnyá tzéllyának nem ösmer, azt senki sem mondhattya azon alkotmány tzéllyának. Már pedig valakik az embernek természetét jobban ös- merik, közönségesen és egygyezőleg azt vallyák, hogy az embernek testi lelki erei, leghatalmasabb ösztönei, a’ teremtő Istenhez való hasonlátossága, magának az Istennek kinyilatkoztatása erköltsre és azzal arányos boldogságra mutatnak ; tehát ez az embernek végtzéílya. — Ez így lévén, lleligio nélkül sem erkölisös, se boldog nein leltet az ember. Nem lehet erköltsös, ha tsak arról nints meggyőződve, hogy az ejköllsi törvények változ- hatatlanok, legfellyebbvaló tekintettel bírnak, ha megtartatnak, bizonyos a’jutalom, ha meg nem tartatnak, bizonyos a’ büntetés. Mert ha az erköltsi törvények megváltozhatnak, más még fellyebbvaló hatalom áltál meg- értéketleníttethetnek; ha megtartatnak, elmarad a* jutalom; ha meg nem tartatnak , nem kell tartari a’ büntetéstől; az ember, a’ ki úgy is jobban hajlik a' roszra miül a'jóra, soha se fogja azok szerint alkalmaztatni az életét, kivált ha látfya, hogy' azoknak megtartása tsak bút bajt, haragot, gyülölséget, üldözést szerez, azzal bötsületét kenyerét eleiét veszti; ellenben, ha megszegi azokat, nagy nyomorúságbol kiszabadul, magán sokat segít; gondollya pedig, hogy rejtekben van, és senki sein veszi észre, hogy roszat tesz. Ilogy' tarthaitya pedig az ember az erköltsi törvényeket változhatatlanok- nak , legfelly ebbvaló tekintetüeknek, és örökké értékeseknek; hogy gondolhattya , hogy azoknak megtartását jutalom, megszegését pedig büntetés követi, l;a tsak azt nem hiszi, hogy' Isten azoknak szerzője, ki a’ rejtekben lát, minden hivalkodó szót latra vet, ha nem ezen, minden bizonnyal a' másik világon kinekkinek megfizet wz ó tselekedetei szerint? Senki se mondgya, hogy Isten nélkül is örtállanak az erköltsi törvények mellett, a’polgári törvények , és hogy magával hozza a' jutalmat az 190
