Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
183 nak születését az angyalok hirdettik, mikor Jordánban megkeresztelkedett, a’ színében megváltozott, halottaiból feltámadt, a’ mennyekbe felment:(Luk. IL Mat* III, 16, 17. XVII, 1—8. XXVIII, 2, 3. Ap. Tsel. 1,1—11.); vagy mikor a’ szent Lélek az Apostolokra szállott (Ap. Tsel. II.)? Kétség kívül nem egészen tetszett ki mind ezekben az Istennek ditsősége, hanem tsak annak árnyéka, a’ mennyire tudniillik az emberi gyarló szemek elbírhatták, k ülöm ben elnyomta, és mint a’ tüzes ke- mentze egyszerre elolvasztotta volna az embereket annak megmérhetetlen nagy volta (tartsd öszve Péld.XXV, 17.). Mind ezekre nézve a’ szent írás ditsőség királlyának, ditsőség Istenének a mennyet és földet az 6 ditsőségéve telly esnek mondgya (Zsolt. Vili, 2. XVIII, 2. XXIII, 10.J Ap. Tsel. VII, 2. Eies. I, 17.). Isaiasnak titkos jelenésében énekelték a Seraf angyalok: Szent, szent, szent a* seregeknek Ura Istene! telly es az egész fold az 6 di- tsöségével (Isa. VI, 3.); Kristusnak születésekor pedig: Ditsőség a' magasságban az Istennek (Luk. II, 14.). Sőt mivel ő egyedül minden hibától, és gyarlóságtól ment, az egyéb teremtmények pedig, a’ mit tehetnek, mind ő általa teszik: különösen az emberben minden jóság vagy tökélletesség gyarlósággal egy eles, méltán mondgyä magáról az Isten: En az JJr; ez az én nevem: a’ ditsősé- gemet másnak nem adom, se ditséretemet a bálványoknak (Isa. XL1I, 8.); méltán kiált fel szent Dávid: Uram ki- tsoda hozzád hasonló? — Nem nekünk Uram, nem nekünk, hanem te nevednek adgy ditsőséget (Zsolt. XIII, 1. XXXIV, 10.); méltán mondgya szent Pál Apostol is, hogy az egyedül való Istennek tisztelet és ditsőség örökkön örökké Amen (I Tim. I, 17.); méltán énekeli az Anyaszentegyház is: Ditsőség az Atyának, és a’ Fiúnak, és a? szent Léleknek. Az Istennek ezen tulajdonságai fölött tegyük a? következendő épületes észrevételeket: J-ör Az a' gondolat, hogy az Isten véghetet lenül boldog, és az őtet féléknek is olíyan örömöt boldogságot készített, mellyet e' földön a* szem nem láthat, a’ fül nem ball bat, az ész meg nem foghat (I Kor. II, 9.), szolgállyon intésül, és vigasztalásai, hogy a' legsullyósabb viszontagságok között is a' legtisztább erköltsre állandóképpen törekedgyünk : ellenben ójjuk magunkat kiváltképpen a' bűntől, nielly a'legnagyobb világi örömöket is megkeseríti, a' mennyeiektől pedig örökre megfoszt.
