Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

1. rész, vagy A' természetes theologia

172

kövessel erősíti a’szavait, kivált mikor jövendőről szóll hogy annál erősebb legyen az embereknek hite (Zsid. VI, 13.): Közönséges az ü Testamentomban az eskü vesének ezen módgya: Elek én (IV Moy. XIV, 21, 28. V Moy. XXXII, 4. ’s a" t.); az Újban pedig Kristus Urunk számtalanszor bizony bizo?iy szóval esküdött (Mát. V, 18,

26.’s a’ t.). Az Istennek az ő szavainak, ígéreteinek, és fenyegetéseinek betellyesítésében való hivsége mindenek fölött kitetszik a’ Próféták jövendöléseinek beteli) e- sedéséböl. Tsudálkozva Játtyuk, hogy miképpen lett meg mind, a’ mit az Isten Noénak a’ vizözönröl, Lollinak a’ Sodorna és Gomorra veszedelméről, Abrahamnak, Izsáaknak , Jákobnak az ő magvoknak megszaporodásáról, Moysesnek az Izsrael népének viszontagságairól, Prófétáknak az Országoknak és Várasoknak feldulatásá- rol, különösen pedig a’ Zsidóknak Babiloni fogságáról, és ennek végéről, megmeg a’ Romaiak által lürténtt végső pusztulásáról eleve megjelentett. De kiváltképpen szembetűnő az a’ pontosság, mellyel, a’mik a’ Messiás eljövetelének üdéjéről, és annak külömbfélc viszontagságairól eleve meg voltak mondva, mind beteilycsedtek.

Mivel az Isten igazmondó , azért kötelességünkben áll minden általa kinyilatkoztatott dolgokat , ha szinte megfoghatatlanok is, igazaknak tartani, azokról legkevesebbet sem kételkedni, és azt gondolni, hogy a" kinyilatkoztató Isten mint mindentudó maga sem tsalat- kozhatik meg; mint véghetetlenül szent, mást sem tsal- hat meg: a’ mi gyarló eszünk pedig még tsak magát, vagy azon közösségnek, meliy a’ test és lélek között van, mivoltát, és több más természetes dolgokat sem tudgya, annyival inkább a’ természet fölött valókat, mellyekről igazán lehet szent Pállal mondani , hogy azokat a szem nem látta, a' fül nem hallottaaz embernek szivébe fel nem mentek (I Kor. II, 9.), nem tudhattya; mellyck tsak a’ más világon tűnnek ki az ő tellyes világosságokban (I Kor. XIII, 12.). A’ Hitnek, meliy nélkül lehetetlen kedvesnek lenni az Istennél (Zsid. XI, 6.), minden esetre elevennek kell lenni*

2-or Az Isten mint mindenható minden jókat adhat; mint véghetetlenül jó akar adni minden jókat; mint hív az igéretiben bizonyosan megadgya azokat, tsak mi az erköltstelen, és méltatlan voltainkkal gátot ne vessünk magunk előtt. Ezen megrendíthctetlen talp- íálon épül a’ mi reménységünk; azért minden szüksé-