Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

1. rész, vagy A' természetes theologia

168 mit tesz: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatokat; mert nem jöttem igazakat liíni, hanem bűnösöket {Mát. IX, 10—13. XVIII, 11.). Máskor ismét több péloabeszé- dekben védelmezte magát. Nevezetesen í mikor a’ pász­tornak száz juha közül egygyike elvesz, elhadgya a’ ki- Jentzvenkilentzet, és a’ századikát keresi; feltalálván pedig, nyakába veti, és a’ többihez hozza, a’ szomszéd- gyai és baráttyai előtt is ditsekszik, hogy az elveszettet feltalálta. Hlyen öröm van a’ mennyben is egy peniten- tziatartó bűnösön inkább, hogy sem kilentzven kilentz igazon. Egy aszszony is mikor elveszti a'garasát, gyer­tyát gyújt, söpri a’ házat, mindent felhány, és keresi a’ pénzét; mikor pedig feltalálta, mindenütt beszéli a’ sze- rentséjét. Hlyen öröm van a’ mennyben is a' peniten- tziatartó bűnösön. Egy tékozló fiú pedig minekutánna az attyátol kivett örökségét külföldön rósz személyek­kel elpazarlotta és ollyan szükségbe jutott volna, hogy sertéseknek őrzésére adván magát, szinte azoknak mos* lékát megkívánta, és azt sem adták neki, meggondolta, hogy mennyi béresnek élelme van az attyának házában ; azért feltette magában, hogy az attyához viszszamegy, és azt mondgya neki: Atyám! vétkeztem az ég ellen, és te ellened! már nem vagyok méltó, hogy fiadnak hivas­sak, hanem tégy engem, mint egyet a' béreseid közül. Valóban viszsza is ment, hanem a’ mint az attya mesz- szérol meglátta, könyöriiletességre hajlott, hozzá sietett, nyakába borult, megtsókolta, legtsinosabb ruhába öltöz­tette, még gyűrűvel is felékesítette, hizlaltt borjút öle­tet, vendégeket hivatott, és muzsikás mulatságot ada­tott. Mikor az öregebb fia ezen boszszonkodott, harag­jából be sem akart menni, és az attyának azt hányta szemére, hogy az ő kedvéért még illycn valamit soha sem tett, noha mindenkor tellyesítette a* parantsolat- tyát, az irgalmas atya így mentette magát: Fiam! te mindenkor velem vagy; és mindenem a’ tied: mikor pedig az ötséd viszszajött, vigadni, és örvendeni kel­lett, mert megholt vala, és megelevenedett, elveszett vala, és megtaláltatott (Luk. XV.). Mitsoda határ nél­kül való irgalmasság ez, mellyen Kristus Urunk az Isten­nek a’ bűnösök iránt való irgalmasságát értette! De tapasztalta is azt a' vele egygyütt felfeszített la­tor, ki minekutánna saját vallása szerint megérdemlette volna a’ halált, mivel az előtt megtért, érdemes volt

Next

/
Thumbnails
Contents