Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
elhagyottnak és elfelejtettnek panaszolná, az Isten nevében többi között ezen szavakkal bátorította: Mosdgyatok meg, tiszták legyetek , vegyétek el á‘ gondoláit] a it oknak gonoszságát a szemeim elől; sziimiyetek meg gonoszul tselekedni; tanullyatok jól tselekedni , keressétek az Ítéletet , segítsétek meg az elnyomottat, tegyetek Ítéletet az árvának, oltalmazzátok az Özvegyet; és jöjjetek elő, és fedgy etek meg engem, úgy mond az Úr. Ha al ti bűneitek leendenek , mint a’ veres festék, mint a' hó meg- fejériilnek, és ha pirosak leendenek is mint a} piros szín. mint a’ fejér gyapjú lesznek. — 17ally on elfelejtkedhet-é az aszszony az ő magzattyárol, hogy ne könyöriillyön az 6 méhe fián? és hogy ha az elfelejtkezhetne is, de éti el nem felejtkezem rólad (Isa. I, 16—18. XLIX, 15.). Magoknak mondottnak tartsák ezt minden bűnösök, kikre nézve az Isten Ezekielnek ezt parantsolía: Mondgyad nekik: Illek én — nem akarom az istentelennek haláláts hanem hogy megtérjen az úttyárol, és éllyen. Térjetek meg; térjetek meg a* ti igen gonosz úttyaitokrol. Miért haltok meg Izsrael háza (Ezek. KXXIII, 11.)? Lám szent Dávidnak mondása szerint, melly közel van az Úr azokhoz , al kik töredelmes szívvel vannak, az alázatos sziviie- két meghallgattya (Zsolt. XXXIII, 19.)! 3-or Az Isten irgalmasságának több példáit említi a' szent írás. Jelesen kimutatta magát a’ Ninivebéliek iránt, kiknek gonoszsága égbe hatott. Meghagyta Jónás Prófétának az Isten, hogy hirdessen nekik peniteníziát, külÖrnben elsüllyed a" Várasok. Jónás mintha előrelátta volna, hogy az Isten megirgalmaz nekik, és megenged, maga pedig mint hamis Próféta hazugságban marad, nem akart engedelmeskedni, hanem hajóra ült, és Tarsisba szökni akart. Szélvészt botsájtott az Isten a' tengerre, mellynek következésében a’ hajósok , minckutánna mindent tengerbe hagyigáltak volna, utollyára Jónást is oda vetették. Isten rendeléséből egy nagy hal elnyelte őtet, mcllyben három napig épen megmaradt, harmad napon szárazra vettetett. Újra meghagyta neki, hogy Ninivébe mennyen, és az ő predikállásara annyira megindult a' Váras, hogy a’ Királytól kezdve legkisebbikig mind szőrzsákba öltözve, hamuval meghintve, és bőjtölve siratták a’ bűneiket; szinte barmoktól is elhúzták az eledelt, és megtértek. Azért az Isten is megbofsátott nekik, és a’ Várasokat nem süllyesztette el. Jónás ezen annyira megboszszonkodott, hogy halálát kiváata, kivált 166
