Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
15 mi állat sem élhet el, azért mai napig is halott tengernek neveztetik (Jós. Flav. de bello iud. L. V. c. 5.). így oltotta el az Isten mennyei tűzzel Sodorna és Gomorra vára- sainak buja tüzét; a’ miért az ő természet ellen való testi bűnök Sodoraidnak mondatik. Ábrahám mind ezek alatt és után az Istennek hiv tisztelője volt; több helyeken oltárokat emelt, és áldozatokat mutatott be: de az Isten is gyakrabban megújította a’ fiúról, a’ nemzetségének megszaporodásáról, és az áldásról tett ígéreteit; hogy pedig ezeknek betellyesedéséröl még bizonyosabbá tegye, frigykotő áldozatot mutattatott be magának általa, mellynek alkalmatosságával előre megmondta, hogy az ő maradéka négy száz esztendeig nyomorgat- tatni és szolgálni fog idegen földön; értette ezen az Egyiptomi szolgálatot, mellyből Moyses által megszabadíttatott. Nem sokára megparantsolta a’ környülmetélkedést is, hogy ez örök emlékeztető jele legyen ama’ frigykötésnek, mellyel Ábrahám az ó maradékaival egygyütt az igaz Istennek tiszteletére leköteleztetett, az Isten pedig magának belőlük különös népet választott. Kilentzven esztendős volt Ábrahám, mikor a’ háza népével egygyütt környülmetélke- dett. Mikor pedig meglett a’ kívánatos fiú Izsáak (2108- dik észt.), és már nagyobbatska volt, próbára akarván az Isten vetni Ábraham hitét, azt parantsolta, hogy a’ fiát áldozza fel. Engedelmeskedett Ábrahám, ’s még is hitte, hogy betellyesednek az isteni Ígéretek. Már a’ rakásfán térdepelt Izsáak, és az Attya kardot rántott, hanem hátulról megtartoztatta a’ vágást egy angyal, és a’ gyermek helyett nem meszsze egy bokorban fennakadtt kost feláldozni parantsolt; a’ hitét pedig és engedelmességét megditsérte. Izsáaknak is megjelent az Isten, és azt Ígérte a’ mit Ábrahámnak. Lett pedig neki két fia Esau és Jákob (2168- dik észt.). Esau vadászatszerető ember volt, és a’ rendetlen ételkivánás arra vitte, hogy egykor a’ vadászatról fáradtan viszszajövén, Jákobnak verhenyős főzelékéért odaadta az elsőszülötti jusát. Izsáaknak megvénhedtt korában meghomályosodtak a’szemei, és minthogy maga előtt viselte a’ halálnak bizonytalanságát, meghagyta Esaunak, hogy előbb hozzon neki valamit a’ vadászatból, azután ráadgya mint elsőszülöttre atyai áldását. Azonban mig Esau oda volt, Jákob Rebekka annyának tanátsábol Izsáakhoz ment, elejébe tette a’ vad módra elkészített gödölyét, és magát Esaunak adta ki. Tsudálkozott Izsáak, hogy oily hamar vadra talált: de mivel gyanakodott, magához hítta a’ fiát,
