Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
hazugsággal tsallyák meg a’ hamis Próféták; vagy(IMoy. XLV, 8.) hogy Jósef ellen kellyenek ki az ő irigy attya- fiai; Jesus ellen (Ap. Tsel. IV, 27 , 28.) pedig Herodes, Pontius Pilatus, és az üldöző Zsidók; végtire az ő íen- delése, hogy (Isa. VI, 9. LXIII, 17.) a’ Zsidók megá- talkodgyanak a’ gonoszban, hogy látván ne lássanak, hallván ne hallyanak, meg ne térjenek, ne üdvözüllye nek. Azonban az e’ féle kifejezések mind tsak vagy a' Zsidó nyelvnek szűkölködő voltából , vagy a’ Napkeletieknek hevességéből támadtak, és midőn a’ kelleténél is többet mondanak, a’ helyes magyarázatnak törvénnyé szerint úgy kell azokat érteni, hogy az Isten mind eze- * két, a’ mik előhozattak, eltűri úgy, mint a’ többi bűnöket; vagy pedig hogy az említett emberektől elvonnya a’ kegyelmét, a’miért sokféleképpen megbotlanak, nem pedig mintha ő volna a’ -bűnnek szerzője. Hallyadd azért ember! ha van, a’ miben az Isten képére vagy alkotva; ha van, a’ miben köteles vagy őtet követni, ő hozzá hasonló voltodat megbizonyítani: minden bizonnyal a’ szentség az. Fekszik ugyan az Isten képe azon is, hogy a’ lelkünk észszel és szabad akarattal bir, és az ész külömbféle tudományokkal kiderítve az Istenhez közeiét, az akarat pedig tetszése szerint munkálkodik: de mivel ezen tehetségekkel viszsza is élhet az ember pedig úgy, hogy nem az Istenhez, hanem a’ gonosz lélekhez hasonlíthat, nem jutalomra és boldogságra, hanem büntetésre és kárhozatra érdemeket gyűjthet: minden bizonnyal az akaratnak jóságában vagy szentségében, mellyel az ember, úgy szóllván , az Istennek mivoltát, és lelkének lelkét magáévá teszi, leginkább hasonlíthatunk, tartozunk is hozzá hasonlítani (Zsolt. IV, 7.). Ezt parantsolta az ó Testamentomban az Isten maga: Szentek legyetek; mert én szent vagyok (IIIMoy. XI, 41.); ezt parantsolta az újban Kristus Urunk: Legyetek tökélleteeek, mint a ti mennyei Atyátok is töké lletes (Mát. V, 48.). Erre buzdítottak az Apostolok, nevezetesen szent Péter az ő első Leveléban (I, 13—16.): AJ ti elmé~ teknek ágyékit felövedzvén, józanak lévén tökélletesen bízzatok #’ kegyelemben, melly nektek adatik a’ Jesus Kris- tusnak megjelenésére (az Ítélet napján) , mint engedelmes fiák nem szabván magatokat a' ti tadatlar/iságtoknak elób- beni kívánságaihoz, hanem a’ Szent szerint, a? ki titeket hivott, ti is minden magatok viselésében szentek legyetek ; mert írva van : Szentek legyetek, mert én szent vagyok ; 151