Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
11 Az Istennek ihléséböl írtt könyvek taníttyák , hogy mikor, hol, és kiknek nyilatkoztatta ki magát az Isten, minő úton módon vezette az embereket az ő tiszteletére szolgálattyára, az erköltsre és az üdvösségre. Azokból, a’ mi különösen a’ Pátriárkák üdéjét illeti, tudgyuk, hogy az első ember Ádám , és az első aszszony Éva volt, kiket az Isten ártatlan együgyűségben, minden ellenkező indulattól és kívánságtól mentien kies egy helyre, mellyet Para- ditsomnak mondunk, helyheztetett, felszabadítván őket, hogy annak minden fájáról ehessenek egyen kívül, melly- nek gyümöltse nekik ártalmas; meg is intette őket annak gonosz következéseiről, ha megszegik a’ parantsolatot. Bú ’s baj nélkül éltek a’ bőségben; tetszések szerint megtették , a* mit a’ lelkiösmeretek jónak mondott. De nem sokáig maradtak meg a’ boldog állapotban. A’ hamis ördög Évát, Éva Adámot a’ tilalmas evésre rászedte, és mind a’ kettő Paraditsombol kivettetett, és erre a’ nyomo- rúságos életre ítéltetett, mellyben sinlik most is az emberi nemzet. Mindazonáltal nehezen hozhatni kétségbe, hogy az Istennek atyai jósága az ő gyermeki korhoz illő gyarlóságokat, és tapasztalatlanságokat több alkalmatos jelenésekkel és kinyilatkoztatásokkal ezután is vezette gyámolította ; azért hihető, hogy magok is, a’ mint az emberi gyarlóságtól kitelik, jámborul és istenesen eltek, a’ gyermekeikbe is, kik nekik ezután lettek, az Ur félelmét beoltották. Azonban már ezeken és unokáikon kitetszett a’ megvesztegetett emberi természet. Ádámnak első fia Kain szilajabb természetű földmivelő, második pedig Abel szelídséggel jeleskedő juhpásztor volt. Mind a’ kettő saját termesztménnyéből áldozatot mutatott be az Istennek, Káiné nem tetszett, tetszett pedig Ábelé ; a’ miért arra vitte Káint az irigység és a’ mérég, hogy barátság színe alatt szántóföldre tsalta a’ ötsét, és megölte (V világnak 128- dik esztend-)’ Nem sokára számadásra vonta őtet az Isten: Hol van, úgy mond, Abel az atyádfia? a’ mire: Nem tudom; vallyon őrzője vagyok-é az atyámfiának? volt a’ felelet. Azonnal kimondta az Isten az Ítéletet: Mit tsele- kedtél? az atyádfia vérének szava felkiált hozzám. Most azért átkozott leszel a’ földön, melly felnyitotta a’ száját, és bevette az atyádfia vérét a’ kezedből; mikor azt mi- veled, nem adgya meg a’ gyümöltsét; bújdosó és tétova lézzegő leszel a’ földön. Kain a’ helyett hogy bizodalmasan botsánatot kért volna, kétségbeesve felkiáltott: Nagyobb
