Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
114 remtett dolognak hasonlatosságára , eziij, mint a’ Pogá- nyok az ő bálvánnyaikat. Későbben is, mikor sürgette Moyses az Istennek ezen parantsolatíy vJ , ezt adta okul: Szó!főtt az Ur nektek «’ tűz közép ébo : az- ö igéinek szarát hallottátok, és az ábrázattyát ieUyességgel nem láttátok (II Moy. III. XX, 4. XXXIII, r —23. V Moy.IY, 12. Ián. I, 18. I Tim. I, 17.). Isaias is erre nézett, mikor a’ hazafiait kérdezte: Kihez tettétek hasonlóvá az Istent? avagy mitsoda kéj) et a Ilit tok neki? Vallyon nem mesterember t sin tilt a-é a• bálványt ? avagy nem az ötvös formálta-é azt aranyból, és ezüst lannákbol ezüstmíves? Erős , és rothadatlan fát választott: a' bölts mesterember módot keres , mint állíttsa fel, hogy meg ne mozdít- tassék (Isa. XL, 18—20.). Szent Pál Apostol is azért pirongaíta a’ Pogányokat, hogy a, halhatatlan Istennek ditsőségét halandó embernek, madaraknak, négy léibú, tsúszó, mászó állatoknak hasonlatosságéira elváltoztatták, holott nem kell a Utánunk, hogy aranyhoz, ezüsthöz, vagy kőhöz, a‘ mesterségnek faragásához, és az ember gondolattyához hasonló az Isten (Rom. I, 23. Ap. Tsel. XVII, 29.). Az Anyaszentegyházban is a’ szent Atyák mindenkor halgatag Eretnekeknek tartották azokat, a* kik az Istent akárminő formába öltöztették (Őrig. L. I. de Prine, c. 1. n. 6. Hiero. L. c. Joann. Hieros. n. 11. Cassia. Collat. X. C. 2. Theodoret. haeret, fabul. L. IV. c. 10. Aaigus. Haer. 50.). Igaz ugyan, hogy a’ szent írás több helyeken az Istennek emberi ábrázatot és tagokat, úgymint ortzát, szemeket, füleket, kezeket, lábakat, terjedést tulajdonít. így p. o. Moyses mindgyárt a’ szent írás elején azt mondgya, hogy az ember az Isten képére van alkotva; hogy mindent jónak látott az Isten, a’ mit alkotott; és hogy az újjával írtt két kőtáblát adott neki (I Moy. I. II Moy. lX, 10.). Jób az Istennel így beszél: 4’ te kezeid tsináltak, és alkottak engem; mint a? sárt ágy tsináltál engem (X, 8, 9 ). Szent Dávid azt mondgya, hogy az Ur szemei az igazakon , és az ő fülei azoknak könyörgésein ; másott pedig így imádkozik: Erőknek ura téríts meg minket, és mutasd meg a? te ortzádat (Zsolt. XXXIII, 16. LXXIX, 20.). Isaiásnál az Isten maga mondgya magáról: Az ég az én székem, a* föld jjedig dé hibáimnak sámolya (LXYI, 1.). Azt vethetné azért ellen valaki, hogy mind ezek nem lélekhez, hanem testhez valók. Azonban tudni kell, hogy mind ezeket nem botű, hanem emberi szójára* szerint az
