Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
100 14. Katekezis Az laten Örökkévaló3 mástol független, vállozhat (illan. Az Istennők önmagától valóságából Önkényt követké- zik, hogy ő örökkévaló; az az kezdet nélkül mindenkor volt, és vég nélkül mindenkor lesz. 1-ör Ezt kivánnya az Önmagától valónak észfogása. Ha az Isten önmagától van, akkor az ő léteiének elegendő oka az ő mivolta úgy, hogy gondolni sem lehet önmagától valót a’ nélkül, hogy örökkévalót gondolni ne kellyene. 2-or Örökké igaz ez a’ következtetés : Lehet véghetetlen tökélletességíi valóság, tehát van; következendőképpen örökkévaló. 3-or Tagadhalat- lan igazság, hogy semmiből semmi sints ; és hogy semmi sints elegendő ok nélkül. Már pedig minekelőtte Istentől teremtettek volna mindenek, ő kívüle semmisem volt; ha tehát lett volna ollyan ildő, mellyben Isten sem volt, akkor ő neki önmagát kellett volna alkotni , minekelőtte lett volna; 's így semmiből valaminek lenni, valaminek elegendő ok nélkül lehetni kellene. Miilyen vitatás észfonákság; önmagától való, és nem örökkévaló pedig ellenkép. Az Istenről tehát igazán azt sem mondhatni, hogy volt; azt sem, hogy lesz : hanem tsupántsak hogy öröktől fogva örökké van (Aug. Tract. XCIX. in Joann, n. 15.). A' szent írásban (idők, eszendők, napok mondatnak ugyan az Isiéiről (Dán. VII. 9. Jób. XXXVI. 26. Jele. I. 4.3: de az illyen helyeken a’ szent írás tsupán tsak a1 mi gyengeségünkhöz alkalmaztattya magát, melly az Istennek tartósságát bizonyos iidószakasz, esztendő, vagy nap szálba képezi. Egyébkint pedig világosan int, hogy ne gondollyuk az Istennek tartósságát a' mi napjainkhoz hasonlónak. Yallyon mint az ember napjai, ollyak a' te napjaid is ; és a’ te esztendőid mint az emberi üdők? úgy mond Jób Pátriárka (X. 5.). Több helyeken pedig felséges kifejezésekkel adgya elő az Istennek örökkévalóságát. Az ő szójárása szerint minekelőtte n3 lelkek gondoltak, a' nap égett, a' planéták és tsillagok saját tengeleik körül forogtak volna ; minekelőtte a’ hegyek lennének , vagy a3 föld formál tatna , és a* világ , öröktől fogva örökké Isten ő (Zsolt. LYXXIX. 2.). Felemeli ő égre a' kezeit, és erősítve vitait) a: En egyedül vagyok; és riints én kívülem más Isten
