Kánonjog 19. (2017)

TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A püspöki szinódus intézményének fejlődése

Erdő Péter

bizonyos alapvonalait és azokat a döntő pontokat, ahol a püspöki kollegialitást és az egyházi közösséget, a communiât leginkább előmozdítja. Utalni fogunk arra is, hogy hogyan segíti elő a szinódus az Egyház küldetésének teljesítését a mai világban.5

II. A PÜSPÖKI SZCMÓDUS JOGI TERMÉSZETE 1. A szinódust létesítő első okmányok szerint

A kezdeti elméleti viták után6 7 ma általánosan elfogadott, hogy a Püspöki Szinódus nem egyházkormányzati hatalommal rendelkező szerv. Természetét és feladatait már az Apostolica sollicitudo kezdetű motu proprio leírta, majd az Ordo Synodi Episcoporum1 pontosabban is meghatározta.

A szinódust megalapító pápai rendelkezés megjelöli ennek a szervnek a természetét. Úgy írja le a szinódust, mint: a) „központi egyházi intézményt; b) amely a katolikus püspökök egész közösségét jeleníti meg; c) és természeténél fogva állandó.”8 A szinódus célja az idézett motu proprio szerint: ,,a) hogy elősegítse a szoros egységet és együttműködést a pápa és az egész világ püspökei között; b) közvetlen és pontos információkkal szolgáljon azokról a problémákról és helyzetekről, melyek az Egyház belső életével és a világban való tevékenységével kapcsolatosak; c) segitse elő a vélemények összhangját, legalább a tanítás lényegi pontjait és az Egyház életében való cselekvés módját illetően.”9 A szinódus szerepéről a motu proprio leszögezi: „A Püspöki Szinódus feladata természeténél fogva, hogy információkat és tanácsokat adjon. Döntési hatalommal is rendelkezhet, amikor ilyennel a római pápa felruházza; ilyenkor a pápára tartozik, hogy a szinódus döntéseit jóváhagyja.”10

5 A jelen tanulmány egyes részei a következő korábbi írásunk alapján készültek: ERDŐ, P., Aspetti Giuridici del Sinodo dei Vesovi. Quattro decenni di sviluppo istituzionale, in ETEROVIC, N. (a cura di), II Sinodo dei Vescovi. 40 anni di storia 1965-2005, 39-55.

6 E viták összefoglalásához lásd pl. TOMKO, Il Sinodo, 23-29. MILANO, G.-P., II Sinodo dei vescovi, Milano 1985. 67-68. MILANO, G.-P., II sinodo dei vescovi. Natura, funzioni, rappresentatività, in La synodalité. La participation au gouvernement dans l’Eglise. Actes du Vif congrès international de Droit canonique. Paris, UNESCO, 21-28 septembre 1990, Paris 1992 (= L’Année Canonique. Hors série, I), I. 167-182. ARRIETA, J. I., El Sinodo de los Obispos, Pamplona 1987. 70-71. DUPRÉ LA TOUR, F., Le Synode des Évêques dans le contexte de la collégialité. Une étude théologique de Pastor Aeternus à Apostolos Suos (Pontificia Universitas Sanctae Crucis. Facultas Theologiae. Thesis ad Doctoratum in Theologia), Romae 2002. 217-237.

7 SECRETARIA Status, Rescr. Ordo Synodi Episcoporum Celebrandae (8 dec. 1966): AAS 59 (1967) 91-103; CONSILIUM PRO PUBLICIS ECCLESIAE NEGOTIIS, Rescr. ex aud. Ordo Synodi Episcoporum Celebrandae Recognitus et Auctus (24 iun.1969): AAS 61 (1969) 525-539. UA., Rescr. ex aud. Ordo Synodi Episcoporum Celebrandae Recognitus et Auctus nonnullis Additamentis perficitur (20 aug. 1971): AAS 63 (1971) 702-704. SECRETARIA STATUS, Rescr. ex aud. Ordo Synodi Episcoporum (29 sept. 2006): AAS 98 (2006) 755-779.

8 PAULUS VI, Motu Proprio Apostolica sollicitudo (15 sept. 1965), n. I: AAS 57 (1965) 776.

9 Uo. n. II, 776-777.

10 Uo. n. 111, 777.