Kánonjog 19. (2017)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az ereklyék tisztelete
74 SzuROMi Szabolcs Anzelm A jogalkotó megtartva a liturgia területére vonatkozó egyházfegyelem hagyományos felosztását, közösen tárgyalta az ereklyéket a szentek és a szentképek kultuszával.31 A C1C (1917) továbbra is az Apostoli Szentszéknek, a bíborosoknak, a megyéspüspöknek, illetve eseti pápai felhatalmazásra eljáró személyeknek tartotta fenn az ereklyék hitelesítésének jogát32, továbbá külön kitért a relikviák elidegenítési tilalmára.33 Azon ereklyék templomi tisztelete, amelyek nem rendelkeznek ilyen hitelesítő irattal nem megengedett, ha pedig utólag igazolódott a hamis eredet, úgy megfelelő körültekintéssel kell eltávolítani a templomból. Ilyenkor gondosan kell ügyelni a botrány elkerülésére.34 35 Az 1281. kánon 2. §-a alapján kiváló ereklyének minősül a Szent Kereszt és Krisztus szenvedéséhez kötődő egyéb ereklyék, továbbá a szentek vagy boldogok teste, feje, karja, keze, szíve, nyelve, lábszára és a vértanú testének az a része, amelyet megkínoztak.j5 Az ereklyék nyilvános kultuszával kapcsolatos az a norma, mely az oltárra való ereklyetartóban történő kihelyezésről, illetve a körmenetben való körülhordozásról intézkedik. Itt szükséges megjegyeznünk, hogy az 1287. kánon 3. §-a a szentek ereklyéivel szemben tiltja a boldogok maradványaival végzett körmeneteket és csakis azon templomokban engedélyezi az ilyen relikviák oltárra való kihelyezését, ahol az adott boldog tisztelete hivatalosan elismert. V. Ereklyetisztelet a hatályos egyházfegyelemben A hatályos Egyházi Törvénykönyv eltekint az ereklyék osztályozásának és hitelesítésének szabályozásától.36 Az új Kódex átveszi a II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) Sacrosanctum concilium kezdetű, szent liturgiáról szóló konstitúció- jának megfogalmazását, mely szerint: „A hagyománynak megfelelően tiszteljük az Egyházban a szenteket, tiszteletben tartjuk ereklyéiket és képeiket is.”37 A szentek, szentképek és ereklyék tisztelete jelentőségének általános hangsúlyozásán túl (vö. 1186. kán.) az 1190. kánon kifejezett formában tilalmazza az ereklyék eladását, fenntartva az engedély megadásának a jogát a kiemelkedő ereklyék tekintetében az Apostoli Szentszéknek,38 * amely tilalom megszegése egyházilag büntetendő/9 Továbbra is érvényben van az az ősi szabály, hogy a szilárd oltárok alá vértanúk vagy más szentek ereklyéit szükséges elhelyezni (vö. 1237. kán. 2. §) a liturgikus könyvek előírásainak megfelelően. 31 Lib. III: De rebus: De cultu divino, tit. XVI: De cultu Sanctorum, sacrarum imaginum, et reliquiarum (cc. 1276-1289.). 32 CIC (1917) Can. 1283 §. 1. 33 CIC (1917) Can. 1289 §§. 1-2. 34 CIC (1917) Can. 1284. 35 Vö. pl. BÁNK J., Kánoni jog, I. Budapest 1960. 334-335. 36 CIC Cann. 1186-1190; vö. ERDŐ, P., Die Reliquienverehrung im Kirchenrecht, in Folia Theologica 9 (1998) 83-88, különösen 86-88. 37 Cone. Vaticanum II (1962-1965), De liturgia, Cap. V. De anno liturgico 111: Sancta iuxta traditionem in ecclesia coluntur, eorumque reliquiae authenticae atque imagines in veneratione habeantur (...). COD 839. 38 CIC Can. 1190 §. 2. Vö. CIC Can. 1377. 39
