Kánonjog 19. (2017)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A zsolozsma jelentősége az Egyház életében
60 KuMiNETZ Géza gától. A zsolozsma gyümölcse részint kiengesztelés, részint elégtétel, részint kegyelmek kieszközlése (fructus propitiatorius, s a tisfactorius, impetratorius). A zsolozsma azon gyümölcseiben, melyeket az Egyház érdeme ad neki, részesülnek a) maga az imádkozó, b) akikért az imádkozó imádságát különlegesen fölajánlja (...), c) az összes hívek, az egész anyaszentegyház. Miként a szentmise, úgy a zsolozsma is saját erejénél fogva (ex opere operato) és az Egyház kedvessége révén Isten előtt (ex opere operantis Ecclesiae) áldást vonz le a magasból a hívek összességére, az egész anyaszentegyházra”.69 A zsolozsma imádkozása tehát forrása az egyéni imának, vagyis a személyes imaélet egyik leghathatósabb tápláléka, melyből az a szemlélődés fakad, ami életerőt, világosságot ad a lelkipásztori és missziós tevékenységhez (megőriz az igaz úton).70 3. A zsolozsma és a hatályos fegyelem A törvényhozó a maga jogi eszközeivel biztosítani kívánta az Egyház életében a zsolozsmát megillető helyet, röviden utalva céljára és gyümölcseire, s meghatározva azon krisztushívőknek a körét, akiknek minősített kötelességük az imádság iskolájának legmagasabb fokaiig eljutniuk. A papságnak és a szerzetességnek ezért jogi értelemben is kötelességük a zsolozsma imádkozása. Az új Kódex IV. könyve három kánont szentel a zsolozsma jogrendezésére: az első megvilágítja a zsolozsma jelentését és jelentőségét, a második megnevezi a zsolozsmára kötelezett személyeket és végül a harmadik rendelkezik az imaórák időbeosztásáról, végzésének rendjéről.71 A zsolozsmázás rendjét saját előírások szerint kell végezni, tehát a Kódex nem szabályozza azt részletesen, így a 2. kán. előírása szerint a liturgikus törvények közül csak azok érvényesek, melyek nem ellentétesek a Törvénykönyv előírásaival.72 A Keleti Kódex külön nem rendelkezik a zsolozsmáról, így a zsolozsmával kapcsolatosan elszórtan találhatók előírások benne. Ugyanakkor ez nem jelenti a zsolozsma mellőzését. A zsinati okmány, az Orientalium Ecclesiarum 22. pontja minden keleti hívőt buzdít a zsolozsma végzésére: „A keleti szertartású klerikusok és szerzetesek saját előírásaik és hagyományaik szerint végezzék a zsolozsmát, melyet ősidők óta nagyon becsültek minden keleti egyházban. A hívek is kövessék őseik példáját azzal, hogy lehetőségeik szerint áhítattal részt vesznek benne”. 69 Vő. MIHÁLYFI Á., A nyilvános istentisztelet, 317-318. 70 Vö. MARÓTI G., Liturgika, 246. 71 Az új fegyelem kialakulásának folyamatáról lásd Manzanares, J., De obligatione liturgiám horarum cotidie persolvendi, in Periodica 79 (1990) 690-703. 72 Vö. MARCHESI, M., Gli altri atu del culto divino, in GRUPPO ITALIANO DOCENTI DI DIRITTO CANONICO (a cura di), // diritto nel mistero della Chiesa III (Quademi di Apollinaris 10), Roma 1992. 307.
