Kánonjog 19. (2017)

TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A zsolozsma jelentősége az Egyház életében

A ZSOLOZSMA JELENTŐSÉGE AZ EGYHÁZ ÉLETÉBEN

51

sának kérését (sacrificium impetratorium), az elkövetett bűnök miatti engesztelési (sacrificiumpropitiatorium).32 Ez utóbbi még három irányban ágazik tovább: en- gesztelés a bűnökért, elégtétel a bűn- és büntetés adósságáért, könyörgés a bűn okozta sebek gyógyításáért.

Az ember az áldozatban eggyé akar válni az istenséggel, s ennek legmagasabb rendű motívuma a szeretet, mint az önátadás teljessége. Ez az Istent bimi akarás azt is jelenti, hogy a nép a maga közelében akarja tudni Istenét, mivel az isteni segítségnek is mintegy feltétele a közelség. (Torzhajtása a fétisizmus). Ennek kifejeződése az áldozatban való részesedés (kultikus lakoma), melyben az istenség mintegy leereszkedik az áldozok közé. Sőt, ez az istenséggel való szövetkezést is jelentette, melynek segítségével az istenség felemeli az embert, ha hűséges lesz. Ennek a hűségnek a legkifejezőbb megmutatkozási módja a vérszerződés. Ennek a vérnek sajátos szerepe van, mivel feltételezi a korábbi árulást, a korábbi szerződésszegést. S az újnak komolyságát épp ez a gesztus adja, jelezve vele, hogy az életénél is fontosabbnak tartja a szövetség helyreállítását.33

E bevezető gondolatok után első megjegyzésünk, hogy az emberiség Isten utáni vágya beteljesedett Krisztusban, nevezetesen az Eucharisztia alapításában, melynek három, illetve négy dimenziója van, melyek egymástól elválaszthatatlanok: benne megújul Krisztus áldozata, létrejön általa az Istennel való egyesülés (lakoma) és jelenvalóvá válik Krisztus (szentségi jelenlét), valamint emlékeztet Krisztus halálára és feltámadására,34 sőt emberré levésének is megjelenítése.35 Vagy ahogy a régi skolasztikusok fogalmazták, az eucharisztiát hármas viszonylatban lehet szemlélni: in fieri, in facto esse és in usu. Vagyis az „Eucharisztia közöttünk születik, in fieri', az Eucharisztiát magunkhoz vesszük a szentáldozásban, in usu és az Eucharisztia közöttünk lakozik, in facto esse”.36 Közelebbről ezekre a teológiai tényekre épül az egyház vonatkozó jogalkotása.

A kultuszok és az áldozatok sokfélesége annak bizonyítéka, hogy az istenséget kereső ember nem tudott megbizonyosodni arról, hogy mely áldozat kedves az Isten előtt. Ezt a bizonyosságot hozta meg Krisztus áldozata. Ez az áldozat ugyanis „a mennyei embert ajánlja föl Istennek, az áldozatos lelkűiét tekintetében is teljes. Krisztus teljes tudással és akarással megy föl a Golgota oltárára. (...) Krisztus kereszthalála úgy áll a keresztény lélek előtt, mint a mi üdvösségünk forrása, mint páratlan tett, melynek világtörténeti és üdvtörténeti jelentősége mellett eltörpül minden egyéb, ami valaha történt. (...) Csakugyan olyan páratlan jelentősége van ennek az egy emberhalálnak? Mi áldás fakadhat abból a tényből, hogy ez a virágzó

32 Vö. MIHÁLYFI Á., A nyilvános istentisztelet, Budapest 1918. 365.

33 Vö. SCHÜTZ a., Az eucharisztia, Budapest 1943. 73-75.

34 Vö. VÁRNAGY A., Liturgika, Abaliget 1993. 228.

35 Vö. RAHNER, K. - VORGRIMLER, H., Teológiai kisszótár, Budapest 1980. 196-197. Ez az emlékezet azonban úgy értendő, hogy a múlt eseményét megjelenítő, jelenvalóvá tevő rituális ünneplés. Krisztusban mintegy megmentett vagyok én is. Ha O akkor azt nem tette volna meg, most nem lenne szabad utam az Atyához.

36 Vö. MlHÁLYFI Á., Az eucharisztikus kultusz fejlődése, in Jubileumi Évkönyv (Budapesti Növendékpapság MEI), Budapest 1931. 23.