Kánonjog 19. (2017)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A zsolozsma jelentősége az Egyház életében
46 Kuminetz Géza ikkel is bele kell kapcsolódniuk. Tudatosan is azonosulniuk kell Krisztussal. (...) Ennek a bekapcsolódásnak tudatos, rendszeres gyakorlását általában aszkézisnek nevezzük. (...) Mi tehát az Egyház? A lelkek beépítése, éspedig minél intenzívebb beépítése a misztikus Krisztusba, az objektív szentségi rendbe”.15 Az Egyház, mint Krisztus örököse és a népek anyja azért létezik, hogy részesítse az embereket Krisztus kegyelmében. Ezt szolgálja a tanítása (Isten bölcsessége, mely Krisztusban mindent összefoglalt a számunkra), a kormányzati struktúrái és a Krisztustól kapott kormányzati bölcsesség (köztetek ne így legyen!) és a sajátos értelemben vett megszentelői tevékenysége, melyet főleg a szentségek, a liturgia (benne a zsolozsma) és a kultikus tevékenység egyéb formái révén valósít meg. 2. Az imádás és az imádság, mint a vallásos ember alapmagatartása a. A vallásosság erénye Mivel Istent nem látjuk, de belátjuk létét és felismerjük a sorsunkra való alapvető hatását, ezért a Vele való kapcsolat ennek a sajátosságnak megfelelően alakul. Tiszteletét csak szavakkal, szertartásokkal, a különféle jelek, szimbólumok segítségével, illetve parancsainak hű megtartásával fejezhetjük ki. Az istentisztelet erényéhez tartozik tehát tág értelemben minden olyan tevékenység (jó cselekedet, a szentségnek minden tette és bármely erény műve), aminek kapcsolata van az Istennel. Szoros értelemben a vallásosság, vagyis az istentisztelet (cultus) mindazt a tevékenységet jelenti, mely tanúskodik arról és jelzi, hogy a lelkiismeretünkben elismerjük Isten folségét, a tőle való függésünket. Ezek a sajátos cselekedetek pedig az áhítat, vagyis a jámborság (devotio, pietas) az imádás {adoratio), az imádság {oratio), az áldozat {sacrificium), a felajánlás {oblatio), a zsenge {decimae), a fogadalom {votum) és az eskü (juramentum et adjuratio).16 Az Istentől való függésünk (teremtett voltunk), illetve szentségének (igazsága, jósága és szépsége fokozhatatlan egységének szemlélése) felismerése és elismerése tehát az Isten iránti hódolatra, mindenek feletti tiszteletére indít bennünket, mintegy kötelez és elkötelez minket. S ez lenne, ez a kötelezettség tudat és kifejeződése tulajdonképp a vallásosság erénye. Erre a tiszteletre mintegy kötelezettek, s a vallásosság erényét gyakorolják: minden ember, a tisztítótűzben levő lelkek és az angyalok. Nincs meg tehát a vallásosság erénye sem a gonosz lelkekben, sem a kárhozottakban, sem az Istentől teljesen elfordultakban.17 15 Vö. HALÁSZ P., Az Egyház ereje a szerzetesség, in Papi Lelkiség 8 (1942/43) 122-123. Megjegyezzük, hogy ez a pszichikai-etikai munka, mellyel a lélek Krisztus lelkűidével itatódik át, különböző módokon és intenzitással hatja át az egyén és a kor vallási tudatát. Befolyásolja a személyiség típusa, az adott néphez tartozás és a korszellem is. Kitűnő tipológiai összefoglalást ad ehhez Kühár Flóris OSB, aki szerint a vallási tudatnak az alábbi fő típusai vannak: a) teocentrikus- egocentrikus típus, b) istenközelségben vagy istentávolságban élő típus, c) cselekvő és befogadó típus, d) világot szerető és világot utáló típus, e) periferikus és centrális típus. Vö. KÜHÁR F., A vallásbölcselet fő kérdései (Szent István Könyvek 81), Budapest 1930. 35-64. 16 Vö. HORVATH, a., Annotationes ad II-II Quest. 81-91. De virtute religionis, Roma 1929. 7. 17 Megjegyezzük, hogy az ún. vallástalan emberekben is élhet a tisztelet erénye, sőt, hallatlanul meggyőzően szolgálhatják eszményeiket, értékrendjüket, ami pszichológiailag vallásos attitűdnek minősül.
