Kánonjog 19. (2017)
KÖNYVSZEMLE
KÖNYVSZEMLE 135 Létrán, pp. 171-200). Ennek a pontos megvilágításához visszanyúlik Nagy Szt. Leó (440-461) és Nagy Szt. Gergely (590-604) pápák írásaira, így értelmezve a „cura animarum”, vagyis a lelkipásztori gondoskodás eredeti fogalmát. Az igeszolgálathoz elengedhetetlen a lelkipásztori tevékenységre „méltó férfiak” kiválasztása. A Krisztustól származó hivatás, annak a felismerése és az Egyház által történő kiválasztás, majd a szent szolgálatra történő felszentelés, olyan sajátos küldetéssel és feladattal ruházza fel a papságot, amelynek a szentségek kiszolgáltatásán túl, egyedülálló eszköze a prédikáció. Ez a papi életforma lényegesen különbözik a szerzetesi közösségekben elsajátított élet és annak a lelkek üdvösségét segítő eszközeitől (pp. 183-188). Gerardo DEL POZO AbejÓN, az UniversidadSan Dámaso (Madrid) professzora a IV. Lateráni Zsinat határozatainak hatását tanulmányozza a teológia művelésében, különös tekintettel Aquinói Szt. Tamásra, az Evangéliumok és a Szentlélek összefüggésében (El Evangelio y el Espíritu Santo en Tomäs de Aquino, hermano predicator y teológo en el postconcilio IV de Létrán, pp. 201-288). A Szerzőnek egyedülálló módon sikerül bemutatni azt az összhangot, ami a IV. Lateráni Zsinaton elfogadott dogmatikai meggyőződés és Aquinói Szt. Tamás művei között fenn áll, sajátosan is a Szentlélek kinyilatkoztató műve tekintetében. Az elemzéshez természetesen felhasználja Petrus Lombardus (t 1160) Libri Quatuor Sententiarum című művét. Mindez csak erősíti -a számos 20. és 21. századi zsinati és pápai megnyilatkozással is alátámasztott- tanbeli meggyőződést, amely a kinyilatkoztatás helyes értelmezése, a sugalmazó Szentlélek irányában megnyilvánuló tisztelet, és mindennek az Egyház mindennapos lelkek üdvösségén fáradozó életének hűséges követését jelenti. Összegzésül elmondható, hogy a Nicolás ÁLVAREZ DE LAS ASTURIAS szerkesztésében, és az Universidad San Dámaso kiadásában napvilágot látott kötet, kiemelkedő módon hozzájárul az egyháztörténelem, a kánonjogtörténet és a teológia-történet szerepének értékeléséhez, a IV. Lateráni Zsinat elemzésén keresztül. A munkában összegyűjtött tanulmányok egybehangzóan alátámasztják az Egyház normatív - doktrinális és diszciplináris - meggyőződésének állandóságát, és az egyes korok zsinati jogalkotásának szoros és hűséges ragaszkodását a Krisztustól kapott küldetéshez. A felsorolt szerzőknek sikerült világos képet rajzolniuk az Egyház tanításának szoros egymásra épüléséről, a lelkipásztori tevékenység, a szentségkiszolgáltatás és az igehirdetés sajátos feladatának mással nem pótolható egyedülállóan fontos szerepéről, amely a „cura animarum”-ot, azaz a lelkipásztori gondoskodást szolgálja. SZUROMI Szabolcs Anzelm O.Praem.
