Kánonjog 19. (2017)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A püspöki szinódus intézményének fejlődése
A PÜSPÖKI SZINÓDUS INTÉZMÉNYÉNEK FEJLŐDÉSE 11 másik formáját említi: a világon szétszórt püspököknek azokat a cselekményeit, melyeket maga a pápa ilyennek hirdet meg vagy ilyennek fogad el (2. §), vagy más módokat, melyeket a pápa ezeknek a hatalmi funkcióknak (vagy a püspökök testületé más feladatainak) a kollegiális gyakorlására választ (3. §). Mivel a Püspöki Szinódus intézményét alapító és szabályozó kánoni normák kifejezetten kijelentik, hogy általános szabályként nem adnak ennek a szervnek „döntési” hatalmat, vagyis egyházkormányzati hatalmat a hatályos CIC 343. kánonja értelmében, bizonyos hogy a szinódus nem tartozik a 337. kánon 3.§-ában jelzett formák közé, amelyekben a püspökök testületé a maga legfőbb hatalmát gyakorolja. A pápa beleegyezése nélkül a világ püspökei képviselőket sem delegálhatnak, hogy a testületnek ezt a hatalmi funkcióját gyakorolják, mert már a delegációnak is az egész kollégium cselekvésének kellene lennie, amely azonban fejének, a pápának beleegyezése nélkül nem valósulhat meg21. A Püspöki Szinódus választott tagjait egyébként nem is a világ összes katolikus püspökei22, vagyis nem a püspökök testületének összes tagjai választják (vö. Lumen gentium 22; CIC 336. k.), hanem - főként - a nemzeti püspöki konferenciák23, amelyeknek az egyetemes jog szerint nem tagjai a kiérdemesült püspökök (450. k.), akik éppen az újabb időkben már a világ püspökeinek jelentős részét teszik ki és akik természetesen teljes jogú tagjai a püspökök testületének (336. k.). Ez még akkor is így van, ha a Törvényszövegek Pápai Tanácsának 1991. október 10-én kelt válasza szerint a kiérdemesült püspököket (vö. 402. k. 1 .§) meg lehet választani a Püspöki Szinódus ülésének tagjává24. Ami azt a kérdést illeti, hogy a szinódus választott tagjai milyen értelemben képviselik az őket megválasztó püspöki konferenciákat, hivatalosan tisztázták, hogy a szinódusra delegált püspökök „kifejezhetik saját személyes nézetüket és a szavazáskor saját tudásuk és lelkiismeretük szerint szavazhatnak”25. Ez a szabadság annál is inkább szükséges, mert a püspöki konferenciák természetét és tanítóhivatali funkcióját illetően II. János Pál pápa 1998. május 21-én kiadott Apostolos suos kezdetű motu propriója26 megvilágította, hogy eredendően az egyes püspököknek van tanítóhivatali küldetése, amit a konferenciák keretében „együttesen gyakorolnak”. Ám ilyen tárgyú nyilatkozatot a konferencia csupán egyhangúság, vagy kétharmados többség és szentszéki felülvizsgálat esetén tehet közzé. Ez 21 331. és 336. k.; CONC. VAT. II, Const. Lumen gentium 22b; Nota explicativa praevia 4; Decr. Christus Dominus 4, stb. 22 Pontosabban: akik teljes közösségben vannak Szent Péter utódával. A „katolikus” szó különböző jelentéseiről lásd ERDŐ, P., II cattolico, il battezzato e il fedele in piena comunione con la Chiesa cattolica. Osservazioni circa la nozione di "cattolico’' nel CIC (a proposito dei cc. II e 96), in Periodica 86 (1997) 213-240; magyarul: Ua., Az élő Egyház joga. Tanulmányok a hatályos kánonjog köréből, Budapest 2006. 112-128. 23 Ordo Synodi Episcoporum (29 sept. 2006), Art. 5, § 1, 1° és Art. 6 § 1: AAS 98 (2006) 760-761. 24 AAS 83 (1991) 1093. 25 TOMKO, II Sinodo 27; vö. SECRETARIA GENERALIS SYNODI EPISCOPORUM, Explicationes quaedam circa „ Ordinem Synodi Episcoporum celebrandae recognitum et auctum ’’ (1974), art. 38; A szinódus számára készült irat nem került hivatalos kiadásra; közli BRAVI, 366 (Appendice 4). Későbbi hasonló kiadvány Secretaria Generalis Synodi Episcoporum, Brevis conspectus de modo agendi in Coetu Synodi (1 oct. 1977), Città del Vaticano 1977. 26 AAS 90 (1998) 641-658.
