Kánonjog 19. (2017)
JOGGYAKORLAT - A Rota Romana Bíróságának perdöntő ítélete a házasság lényegi terheinek a vállalására való képtelenség miatt indított semmisségi perben (ford. Szotyori-Nagy Ágnes)
108 Joggyakorlat 15. A Mi Fórumunkon dr. [I] az ügy iratai alapján készített szakértői véleményt és kifejezte aggályait: „Az, hogy a kiértékelendő fél nem állt rendelkezésre a közvetlen vizsgálatra, a klinikai-pszichometrikus jellegű adatokat tartalmazó dokumentumok hiánya az ügy irataiban, és az Alperes félre vonatkozó tanúsági vonal teljes hiánya részlegessé és nem teljesen megbizhatóvá teszik azt a véleményt, amit a szakértőnek kell formálnia az asszony pszichés állapotáról, különösen a házasságkötés idejére vonatkozóan”. A szakértő véleményében ezen a fokon újra elővette az ügyben szereplő felek házasságkötést megelőző és a házasság fennállása alatti történetét, tisztább megvilágításba helyezve - amint látszik - a Felperes által mondottakat és minden további magyarázat nélkül megállapította: „a diagnózis: borderline személyiségzavar.” ARota szakértője a korábbi szakértői véleményt követte és az Alperest illetően patológiás személyiség diagnózisát állította fel, tehát az Alperes részéről képtelenség áll fenn, de dr. [M.] szempontját követve: „a Felperes is diszfunkcionális személyiségre visszavezethető jegyeket mutat, például függő (dependens) személy, a jellemzők közül többet is kiemel a szakértő, a konfliktussal szembeni ambivalencia, különösképpen az Alperes magatartása és érzelmi megnyilvánulásai vonatkozásában”. Azonban ebben az esetben is, amint látszik, a szakértő állásfoglalása azon alapul, hogy egyedül a Felperes szavahihetőségét ismeri el, miközben a jelen ügy bíróinak megítélése szerint hiányoznak azok a bizonyítékok, amelyek lehetővé tennék, hogy elégséges bizonyossággal el lehessen dönteni. A Szakértő nem kételkedik a zavar házasságkötést megelőző voltában amikor azt állítja, hogy „bizonyosan az alperes gyermekkori pszicho-emocionális fejlődésének korai korszakára nyúlik vissza és ezért a házasságkötést megelőző”, és „egy ilyen patológia a házasságkötés pillanatában képes volt csökkenteni, ha nem megszüntetni az Alperes képességét arra, hogy vállalja a házassággal járó kötelezettségeket, és különösen, hogy képes legyen valódi interperszonális kapcsolatot létesíteni a Felperessel”.Azonban, a súlyosság kapcsán felhívja a figyelmet arra, hogy: „Nem lehetséges bizonyossággal pontossal meghatározni orvosi-klinikai szempontból egy ilyen patológia súlyosságát a házasságkötés pillanatában”. A szakértő nem fejti ki, hogy az Alperes megvizsgálása nélkül miként jutott arra a következtetésre, hogy a házasságkötés idején nem volt súlyos a zavar. Tehát hiányzik az elmélet megjelölése, aminek a révén a szakértő a fenti következtetéseire jutott, és mivel leginkább a tényeknek a Felperes által előadott verziója szakértő általi elfogadásának tekinthető, amely elbeszélés azonban igen nehezen fogadható el, és mivel a szakértői vélemény következtetései határozatlanok és bizonytalanok, ezek miatt belső okokból semmiféleképpen nem képeznek szilárd alapot a házasság semmisségének a kinyilvánításához. 16. A házasságkötést követő körülmények ellentmondóak és azt bizonyítják, hogy az Alperes képes volt a házassággal járó terhek vállalására. Valóban, a házastársi életközösség hosszú időtartama, ami 15 éven át azt bizonyítja, hogy lehetséges volt a házastársi együttélés, és ezért kizárja a 1095. kán. 3. pontjában található
