Kánonjog 19. (2017)
JOGGYAKORLAT - A Rota Romana Bíróságának perdöntő ítélete a házasság lényegi terheinek a vállalására való képtelenség miatt indított semmisségi perben (ford. Szotyori-Nagy Ágnes)
104 Joggyakorlat A második fokon hozott, a semmisséget kimondó ítélet gondosan szerkesztett- nek tűnik, de a legkevésbé sem meggyőző. A bírók elfogadják, hogy a képtelenség oka pszichés anomáliából kell, hogy eredjen és az ítéletet arra a diszfunkcionális személyiségzavarra alapozzák, amelyről prof. [M.] szakértői véleményében szó van. Azonban ebben az esetben nincs szó valódi személyiségzavarról, hanem „pszichológiai és érzelmi diszfunkcióról”, és akkor is, ha vannak jelen ennek tünetei, de azok enyhék és nem súlyosak. Ezen felül a másodfokú ítélet, amely kevés lapból áll, a lényeget illetően egyáltalán nem jelöli meg az Alperes képtelensége elfogadását indokló bizonyítékot. A második fokon eljáró bírók - talán a Szakértő befolyására - elismerték, hogy az Alperes részéről anomália állt fenn, de azt nem tekinthették a házasság lényegi terheinek a vállalására való képtelenség elégséges okának az Alperes részéről. Oh, jaj! - és erre sem adnak magyarázatot! A fellebbviteli bíróság bírói elfogadták, hogy a beleegyezés idején fennállt a képtelenség és annak bizonyítására, hogy a házastársi életközösség a legkevésbé sem jól zajlott, különböző eseményeket említenek, amelyek nem képtelenséget, hanem puszta nehézséget jelentettek a közös életben. Mindig különbséget kell tenni a kötelezettségek teljesítésére vonatkozó képtelenség, vagyis morális lehetetlenség, illetve a más okokból fennálló, a személy akaratától is függő hiányosságok között. 11. Az ügy kivizsgálása, amint látható, a nehézségeket nem oldja meg, mivel nem teljes. Az Alperes, akiről azt állítják, hogy képtelen a házasság lényegi terheinek a vállalására, a perben nem jelent meg és a 2006. március 14-i határozattal a pertől távolmaradottnak lett nyilvánítva. Az Alperes asszony, az elsőfokú bíróság perbehívására küldött válaszlevelében a semmisségnek az ő részéről fennálló képtelenségen alapuló kimondása ellen foglalt állást. Csak a Felperes által megjelölt tanúkat hallgattak meg, úgyhogy az ügy kivizsgálását egyoldalúnak kell mondani. Az igazság feltárása érdekében sem az első fokon eljáró bíró, sem a második fokon eljáró bírók nem gondoltak arra, hogy hivatalból kihallgatásra hívjanak néhány tanút, és egyetlen, az asszony pszichés zavarát bizonyító orvosi dokumentum sem került benyújtásra. 12. A Felperes az asszonyt pszichológiailag zavartnak tartotta, és képtelennek ítélte a házasság lényegi terheinek a vállalására. Azonban a Felperes a legkevésbé sem beszél a házasságkötést megelőzően nehézségekről az Alperessel való kapcsolatában. Ő maga mondta az első vallomásában az Alperes kapcsán, hogy „A házasságkötés előtti azt gondoltam, [Elvira] dühkitörései és indulatossága normális, annak a ténynek köszönhetően, hogy erőszakos és indulatos báty mellett nőttem fel, aki hol kint, hol bent volt a börtönben”, és „[Elvirádnak nagyon rossz természete volt és nagyon birtokló volt. Veszekedés közben az autóm motorháztetejére ugrott és nem engedte, hogy elhajtsak, amikor én csak el akartam menni, hogy lehiggadjak”. Amely esemény az Alperes részéről teljes mértékben egyedi alkalom volt és a felek közötti veszekedés kontextusába kell helyezni.
