Kánonjog 18. (2016)

JOGGYAKORLAT - Erdő Péter: A házassági perek új szabályozása - Kérdések és feladatok

Joggyakorlat

97

különböző, keresztény házasságmodellt, melynek sajátos természetfeletti követelményei volnának”53. Ezért döntő annak figyelembevétele, „hogy a házasulok olyan magatartása, amely nem veszi számításba a házasság természetfeletti dimenzióját, csak akkor teheti semmissé a házasságot, ha annak érvényességét természetes síkon rontja le, mert maga a szentségijei ott helyezkedik el”54. Mindez a kánonjogban nem csupán az utóbbi fél évezred során megszilárdult szemlélet, hanem ősi meggyőződés kifejezése55. Ezért Ferenc pápa a félreértések elkerülése végett külön is kiemelte a Rota Romana bíróságához intézett évadnyitó beszédében 2016. január 22-én: „Jó világosan hangsúlyoznunk - mondta -, hogy a hit minősége nem lényegi feltétele a házassági beleegyezésnek, amely a mindig is vallott tanítás szerint csak természetes szinten ásható alá (vö. CIC, 1055.k. 1. és 2. §). Valójában a habitus fidei a keresztség pillanatában beleoltódik az emberbe és folyamatosan gyakorolja a lélekben titokzatos befolyását, akkor is, ha a hit nem fejlődött ki és lélektanilag hiányozni látszik. Nem ritka, hogy a házasulandók, akiket a természetes ösztön indít az igazi házasságra, az esküvő pillanatában csak korlátozott öntudattal rendelkeznek Isten tervének teljességéről, és csak később, a családi életben fedezik fel mindazt, amit a teremtő és megváltó Isten rendelt a számukra. A hitbeli képzettség hiányosságai és a házasság egységét, felbonthatatlanságát és szentségi méltóságát illető tévedés csak akkor teszik fogyatékossá a házassági beleegyezést, ha meghatározzák az akaratot (vö. CIC 1099. k.)”56. Tehát a hit hiánya önmagában nem érvénytelenségi ok és nem alap arra sem, hogy a házassági eljárás rövidebb formáját alkalmazzák. Inkább úgy jön számításba, mint a beleegyezés színlelésének oka57 (vö. 1101. k. 2. §) vagy mint az akaratot meghatározó tévedés forrása (vö. 1099. k.)58.

53 IOANNES PAULUS II, Allocutio ad R. Rotae Praelatos Auditores (3 ián. 2003), nr. 7: AAS 95 (2003) 397.

54 Uo. Az erre vonatkozó újabb tanítóhivatali megnyilatkozásokhoz lásd ESPOSITO, B., La fede come requisito per la validità del matrimonio sacramentale?, in Periodica de Re Canonica 104 (2015) 611-651, főként 635-639.

55 CIC (1917) Can. 1012 § 2; vö. Codex Iuris Canonici Pii X Pontificis Maximi iussu digestus Benedicti Papae XV auctoritate promulgatus, praefatione, fontium annotatione et indice analytico-alphabetico ab eminentissimo Petro Card. Gasparri auctus, Romae 1917. 290 (X 4.4.1).

56 http://w2.vatican.va/content/francesco/it/speeches/2016/january/documents/papa-francesco_2016 0122_an ... (2016.02.26).

57 Lásd már MeszlÉNYI Z. Házassági köteléki perek az egyházi bíráskodásban, Esztergom 1927. 92-96, n.75-79; 101, nr. 82: „ha a felek kifejezetten szerződtek a felbontás lehetőségéről, vagy ha nem is volt kifejezett szerződés, de legalábbis az egyik fél azzal a benső pozitív szándékkal köti meg a házasságot, hogy a házastárs elbocsájtásának jogát fenntartja, akkor a házasság nem jött létre”. 102, nr. 82: „Mikor például a házasság felbonthatatlanságát nem ismerő (...) köt házasságot, nála csak egyetlen akarás van. Házasságot akar kötni úgy, amint a házasságot véleménye szerint Krisztus rendelte, jóllehet azt hiszi, hogy Krisztus felbonthatónak tartotta. Ellenben a házasság lényegével ellenkező szándék esetében két akarás van a szerződő lelkében. Az egyikkel házasságot akar kötni (...) a másikkal ki akarja zárni ennek a Krisztus szerint való házasságnak lényeges tulajdonságát... Ez az utóbbi akarás lerontja az előbbit, ezért a házasság nem jöhet létre”. A Rota joggyakorlata elvként követte, hogy a házasság felbonthatatlansága kizárásának oka lehet a vallásban járatlan és laza erkölcsű emberek részéről a túlzott szabadságszeretet, amely alapján fenntartják maguknak a jogot a válásra és az új házasságra, ha az előző együttélés kellemetlennek bizonyul; vö. pl. HOLBÖCK, C., Tractatus de jurisprudentia Sacrae Romanae Rotae, Graetiae- Vindobonae-Coloniae 1957. 153.

58 Vö. pl. GROCHOLEWSKI, Z., Relatio inter errorem et positivam indissolubilitatis exclusionem in nuptiis contrahendis, in Periodica 69 (1980) 569-601; vö. IOANNES PAULUS II, Allocutio ad R.