Kánonjog 18. (2016)
TANULMÁNYOK - Artner Péter: A szent rend felvételére vonatkozó szabálytalanságok
A SZENT REND FELVÉTELÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYTALANSÁGOK 25 akadály, azaz a szabálytalanság esetén mindig az illetékes hatóság felmentése szükséges, még akkor is, ha a szabálytalanságot kiváltó körülmény esetleg megszűnt. Jelen cikkünkben a szent rend felvételére vonatkozó szabálytalanságokat, vagyis azokat az örökös akadályokat fogjuk vizsgálni, amelyek a szent rend felvételét korlátozzák. A hatályos Codex nem tesz különbséget az ex delicto és ex defectu szabálytalanságok között, noha eredet szempontjából ezek ma is léteznek.5 Az 1041. kánon 1. pontjában szereplő pszichés betegség tekinthető az egyetlen ex defectu szabálytalanságnak. Az 1041. kánon 5. pontjában levő csonkítás például viszont már a cselekedet miatt (ex delicto) minősül szabálytalanságnak és nem a „csonkaság” miatt, ami alapvetően ex defectu szabálytalanság lenne. Mivel a Codex egyik kifejezést sem használja, úgyhogy nem szükséges különbséget tennünk a két kategória között. III. Pszichés betegségek Szabálytalanság miatt nem veheti fel a rendeket az, aki valamilyen elmebetegségben vagy más pszichés betegségben szenved, melyről szakértők meghallgatása után úgy ítélik, hogy az alkalmatlanná teszi őt a szolgálat megfelelő ellátására (1041. kán. 1. sz.) A kánon eredeti latin szövegében az „Inhabilis iudicatur ad ministerium rite implendum” mondat szerepel, azaz alkalmatlanság kerül megnevezésre. A jelen kánonhoz mondanivalójában és tartalmában nagymértékben hasonló az 1095. kánon, mely a házasságkötésre nyilvánítja képtelenné a különféle betegségekben szenvedőket, az incapacitas szót használja, azaz a képtelenséget. A két kifejezés között jelentős különbség van. Az inhabilis szó kilenc kánonban, összesen tíz helyen szerepel a CIC-ben6, és mindig a személy valamely cselekedet végzésére való alkalmatlanságát, azaz jogképtelenségét jelenti. A kánon szövege szerint nem maga a betegség az, ami az illetőt inhabilis-szá teszi, hanem a betegségből fakadó következmény, vagyis az a tény, hogy a betegség miatt nem tudja a szent szolgálatot ellátni. Ezt támasztja alá, hogy a kánon már egyetlen betegségre sem mondja kifejezetten, hogy az abban szenvedő ember alapvetően szabálytalanságban lenne a rend felvételére és képtelen a szolgálat ellátására, hanem csak arról beszél, hogy a betegség következtében válik arra alkalmatlanná, inhabilis-szá. Nincs különbség a szövegben azzal kapcsolatban, hogy az adott betegség csak egy bizonyos szolgálatra teszi az illetőt alkalmatlanná (pl. gyóntatás, misézés) vagy minden szolgálatra (prédikálás, tanítás, egyéb szentség- és szentelménykiszolgáltatás stb). Lehetséges, hogy egy betegség megléte egy bizonyos területen korlátozza a szent szolgálat végzését, de az illető más területen még alkalmas maradhat a feladatokra. 5 MILITE, P., La tutela penale dell'ordine sacro in ordine alle irregolarita ex delicto a riceve gli ordini nel codice di diritto canonico dei 1983, Roma 1999. 6 CIC Cann. 10, 14, 15 § 1, 171 § 1, 412, 539, 544, 1041, 1073.
