Kánonjog 18. (2016)

TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Egészségügyi témák a középkori egyházjogban

14

Erdő Péter

nézve szintén örökös, azaz érvénytelenítő házassági akadálynak minősítették, mivel úgy tartották, hogy csakis boszorkánysággal vagy démoni közreműködéssel lehet feloldani, ez pedig soha sem megengedett51. A démoni hatás azonban már a középkorban sem tűnt mindenki számára meggyőző magyarázatnak vagy a gyógyítha- tatlanság bizonyítékának. IV. Ince pápa nagy kánonjogi kommentárjában kijelenti: „Jobbnak látszik, hogy megbabonázás miatt egyetlen házaspárt se válasszanak el”52. Ezzel azonban a szerzők nem kis része nem értett egyet. Elvileg hangsúlyozták, hogy Isten megengedheti az ördögnek, hogy ezen a téren az emberen erőt vegyen53. A 20. század kezdetére nagy történeti áttekintés alapján állapítják meg a kánonjogi szerzők, hogy ebben a tekintetben „semmilyen boszorkányokról vagy bűbájosokról valaha mesélt történetnek nem tulajdoníthatunk hitelt”54.

Az örökös impotencia bizonyítására nem ritkán meghatározott idejű együttlakást rendeltek el a felek között. Ez általában három évet jelentett55. Ha ezalatt sem hálták el a házasságot, a feleket elválasztották egymástól56. A 15. század végén az ilyen címen indított házassági perekben már orvos szakértő véleményét vették igénybe57. 1500-ban Esztergomban, a vikárius bíróságán ilyen ügyben már a bíróság által megbízott orvos szakértő szerepelt58.

6. Alkoholföggőség

Már az Újszövetség szól arról a helyzetről, amikor valaki nem csupán részeg, hanem szokása a részegeskedés. A püspökségre való kiválasztás egyik alapvető ismérve, hogy az illető „ne legyen iszákos”59.

A kánonjog magát a részegséget is büntette klerikusok esetében. Egyes rendelkezések azonban kifejezetten a függőségre vonatkoztak. „Az a püspök, pap vagy diakónus, aki a kockajáték vagy a részegeskedés rabja (aleae atque ebrietati deserviens), vagy hagyjon fel vele, vagy fokozzák le” - fogalmaz már az Apostoli Kánonok előírása. Az alacsonyabb rendekben lévő klerikusokat és a világiakat ugyanezért kizárással (a közösségtől, illetve az eucharisztiától való eltiltással) büntették60. Ezt a rendelkezést Gratianus Decretuma is tartalmazza61.

52 SlNIBALDUS FLISCUS (INNOCENTIUS), Commentaria, ad X 4.15.7, nr. 2: fol. 478rb: Item nota quod quis potest esse maleficiatus cum una, et non cum altera, unde non separatur secundum matrimonium, ut primum restituatur, melius videtur quod propter maleficium nullum matrimonium separandum sit. VÖ. WERNZ, F.X., Ius decretalium, IV/2. Prati 1912.2 141, nr. 343, 9. jegyz.

53 Vö. Tób 6,14-15; 7, 11-12; C. 33 q. 1 c.4; X 4. 15. 2.

54 WERNZ, F.X., Ius decretalium, IV/2. 141, nr. 343, 9. jegyz.

55 X 4. 15. 5; vö. ERDŐ, P., Eheprozesse im mittelalterlichen Ungam, in ERDŐ, P., Kirchenrecht im mittelalterlichen Ungarn. Gesammelte Studien (Aus Religion und Recht 3), Berlin 2005. 127.

56 Vö. pl. FUMO, B., Summa Armilla v. Matrimonium, nr. .47: 845.

57 Vö. SCHMUGGE, L., Ehen vor Gericht. Paare der Renaissance vor dem Papst, Berlin 2008. 165.

58 Vö. ERDŐ, P., Eheprozesse im mittelalterlichen Ungarn, 127.

59 lTim 3,3.

60 Canones Apostolorum cc. 42-43: METZGER, M. (ed.), Les Constitutions Apostoliques, 288-289.

61 D. 35 c. 1.