Kánonjog 17. (2015)

JOGGYAKORLAT - A Rota Romana Apostoli Bíróságénak perdöntő ítélete a kánoni forma hiánya miatt indított semmisségi perben (ford. Szotyori-Nagy Ágnes)

JOGGYAKORLAT

93

sára vonatkozó előírását kell alkalmazni abban az esetben is, amikor a pap részéről a házasságkötésnél való közreműködésre szóló megbízás hiányzik (AAS 44 [1951] 497).

13. Ez a pótlás hatályban maradását mutatja a most hatályos törvénykönyvben is. Elvetették ugyanis a törvényjavaslati előterjesztést a bármely, akár megbízás híján lévő pap vagy diakónus előtt a templomban vagy nyilvános kápolnában kötött házasság érvényesként történő elfogadásáról és a jog által eltiltott [személy] közreműködéséről (Communicationes 8 [1976] 43), ti. az Egyház részéről történő orvoslás erejében (uo. 44-45.), mivel a köztévedés intézménye elegendő világosságot nyújt „a házasság érvényességét a forma miatt illető kétség eloszlatására” (Communicationes 10 [1978] 90.).

Eszerint az új kánoni törvény a 144. kán. l.§-ban kimondja az általános elvet, hogy tényt vagy jogot érintő köztévedés, csakúgy, mint jogot vagy tényt illető pozitív és valószínű kétség esetén az Egyház pótolja mind külső, mind belső fórumon a végrehajtó kormányzati hatalmat. Hasonlóképpen a jelenlegi 144. kán.

2. §-ban foglalt kifejezett rendelkezés erejénél fogva ezen hatalom pótlására vonatkozó normát a házasságkötésnél való közreműködésnél való felhatalmazásra is alkalmazni kell, amiről az 1111. kán. 1 ,§-ban van szó.

Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy a joghatóság, azaz a kormányzati hatalom pótlása, amint azt a közös doktrína tanítja, nem „magának a cselekvőnek a cselekvés végrehajtása közbeni helyettesítésében áll, ti. hogy az Egyház személytelen módon a cselekvő helyett jár el”, hanem inkább „a cselekvő hiányzó joghatóságának a pótlásában a jog által rendkívüli módon delegált joghatóság révén, amit az Egyház magában a joghatósági cselekmény végrehajtásában ad meg.” (MlCHIELS, G., De potestate ordinaria, 285).

14. Noha teljességgel biztos a házassági közreműködésre szóló rendes vagy megbízotti felhatalmazás hiányának az Egyház általi pótlása köztévedés vagy pozitív és valószínű kétség esetén, az egyedi nehéz esetekben nem hiányozhat azoknak a körülményeknek megfelelő megismerése, amelyekben a pótlásra sor került.

Ez történik elsősorban a krisztushívők közössége részéről fennálló köztévedésben, vagyis az arra vonatkozó erkölcsileg bizonyos ítéletalkotásban, hogy a házasságnál közreműködő szolgálattevő az Egyháztól törvényesen birtokolja a szükséges felhatalmazást, akkor is, ha ez a megítélés a dolgok hamis ismeretén alapul, és igy nem felel meg a valóságnak.

Ismert ugyanis, hogy a tévedést nem lehet összetéveszteni az értelem többi állapotával, különösképpen a tudatlansággal és az ismerethiánnyal, noha ebben a dologban tudatlanságról sajátos ismeretelméleti értelemben nem is lehet beszélni, tekintettel arra, hogy a szükséges tudás hiányáról a közösség csoportjánál nincs szó.

Aki ugyanis, függetlenül attól, hogy bármilyen megismerésre képes, tudatlanság vagy tiszta ismerethiány állapotába esik, sem igaz, sem hamis ítéletet nem alkot. Amiért a hívők közössége részéről fennálló tévedésben és tudatlanságban, akkor is, ha az valóban közös, az Egyház nem pótolja a közreműködésre szóló felha