Kánonjog 17. (2015)
JOGGYAKORLAT - Hársfai Katalin: Házassági semmisségi perek a Római Rotán
82 Joggyakorlat- ez a szabály. Ez az egyik legvitatottabb pontja ennek a reformnak mivel itt az igazság keresésének a biztonsága és az igazságszolgáltatás gyorsaságának követelménye3 között kell egyensúlyt teremteni és a kettő közül eddig az objektív igazság kiderítésének fontossága volt az elsődleges törvényhozói akarat. A két egybehangzó ítélet követelménye hosszú történeti múltra tekint vissza4, eredetében a római jog volt a forrása. A Codex Iustiniani még megengedte, hogy ugyanabban az ügyben kétszer fellebbezzenek, így legalább két megegyező ítélet elérhetővé vált. A kettős fellebbezés lehetősége bekerült a kánoni eljárásba is és még a CIC (1917) 1902. kánonja is tartalmazta. Kétségtelen, hogy a két vagy három egybehangzó ítélet nagyobb garancia az ítélet igazságossága szempontjából. A CIC (1917) azonban kimondta, hogy két egybehangzó Ítélet már nem fellebbezhető bármilyen típusú ügyben, vagyis nem lehet három egybehangzó ítélet. A sze- mélyállapoti perekben viszont a kötelékvédő joga megmaradt a két egybehangzó ítélet elleni fellebbezésre is, a CIC (1917) 1987.kánonja szerint. Bár a CIC (1917) nem határozta meg az egybehangzóság fogalmát, a Provida Mater Ecclesiae (1936) viszont már definiálta az egybehangzóságot, mint formális egybehangzóságot. Ezt követően a Római Rota gyakorlatában kialakult az egybehangzóság szélesebb fogalma, ami a lényegi egybehangzóságnak felel meg. A Dignitas Connubii (DC) ennek a gyakorlatnak megfelelően definiálta és ezáltal megkülönböztette a szubsztanciális és a formai egybehangzóság fogalmát valamint az egybehangzóság kimondására a második vagy felsőbb bíróságot jogosította fel, vagyis arra, hogy a bíróság a szubsztanciális egybehangzóság esetén kimondhassa, hogy a két ítélet egybehangzó és végrehajtható.5 Látható, hogy a bírói gyakorlat által inspirált jogalkotás afelé tendál, hogy minél kevesebb ügyet kelljen ismételten vizsgálni és ennek a folyamatnak a csúcsát jelenti az a felhatalmazás, amely szerint az első fokon a házasság semmisségét kimondó ítélet, ha azt a Római Rotán hozták, végrehajtható lesz, és nincs szükség második egybehangzó ítéletre. Természetesen ez a szabály nem zárja ki a semmisséget kimondó ítélet elleni fellebbezés lehetőségét, ez esetben ugyanis természetesen az ügyet újra kell tárgyalni. Vannak, akik ezt a szabályt azért helyeslik, mert felszámol egy olyan helyzetet, amelyben ugyanazon bíróság háromtagú tanácsának kell felülbírálni ugyanazon 3 HÁRSFAI, K., A kánoni eljárás princípiumai, 124: „A házassági semmisségi perekben különösen fontos alapelv a gyorsaság, hiszen a hívő státuszának a tisztázása az Egyházban sürgős spirituális kérdés. A törvényhozó fontosnak tartotta a házassági semmisségi perek mihamarabb történő befejezését ezért csökkentette felére a perek befejezésére előírt időtartamot a 17-es CIC-hez képest”. Lásd még: POMPEDDA, M.F., II processo canonico di nullità di matrimonio legalismo o legge di caritá? in Quaderni Studio Rotale III (1989) 36. 4 HÁRSFAI, k., a házassági semmisségi perek a DC után, Budapest 2013. 95-97. 5 MONETA, P., La determinazione della formula del dubbio e la conformità della sentenza nell’Istr. "Dignitas connubii", in Ius Ecclesiae 18 (2006) 429-430. LlOBELL, J., Il concetto di „Conformitas Sententiarum" nell’Istruzione "Dignitas Connubii" e i suoi riflessi sulla dinamica dei processo, in Arrieta, JJ. (a cura di), L’Istruzione Dignitas Connubii nella dinamica delle cause matrimoniali, Venezia 2006. 87. La nullità dei matrimonio, in FRANCESCHI, H. - LLOBELL, J. - ORTIZ, MA. (a cura di), Terni processuali e sostantivi in occasione della "Dignitas connubii", Roma 2005. 193-230.
