Kánonjog 17. (2015)
KÖZLEMÉNYEK - Ferenczy Rita -Szuromi Szabolcs Anzelm: Megjegyzések a kegyes alapítványok magyarországi működésének jogtörténeti forrásaihoz és hatályos jogi kereteihez
Közlemények. 77 III. A KEGYES ALAPÍTVÁNYOK JOGÁLLÁSA MAGYARORSZÁGON AZ 1 990. ÉVI IV. TV. HATÁLYBA LÉPÉSE UTÁN A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. tv. II. fejezetében, az egyházak nyilvántartásba vételéről rendelkezve megállapította, hogy az egyes egyház illetékes megyei vagy Fővárosi Bíróság előtti nyilvántartásba vételéhez, be kell nyújtani annak alapszabályát. Ennek az alapszabálynak az általános alakisági kritériumok mellett tartalmaznia kellett azt, ha az egyház valamely szervezeti egysége jogi személy, illetve ezek megnevezését (vő. 9. § [2] b).41 A 13. § (2) pedig leszögezte, hogy „az egyház és - ha az alapszabály így rendelkezik - az egyház önálló képviseleti szervvel rendelkező szervezeti egysége (szervezete, intézménye, egyházközsége stb.) jogi személy.” A BH 1996. 58 szerint az egyházi jogi személy kérdésében kizárólag az egyház szervei jogosultak dönteni összhangban az 1990. évi IV. tv. 13. § (3), 15. § (2) és a 20. § (1) bekezdéssel.42 Ez az elv bekerült a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogáról szóló 2011. évi CCVI. tv. 8. § (2) bekezdésébe.43 Az új törvény a 16-18. §§-ig szabályozza a nyilvántartásba vételi eljárást, amely mind az egyház, mind annak belső jogi személye tekintetében a jogcselekményt miniszteri hatáskörbe utalja. Azok a célok, melyekre mind a CIC (1917), mind pedig a hatályos Egyházi Törvénykönyv alapján létesülhettek/hetnek kegyes alapítványok,44 nem minősülnek gazdasági vállalkozási tevékenységnek Magyarországon az 1997. évi CXXIV. tv. 2. § (7) alapján.45 41 1990. évi. IV. tv. 9. §. (3) Az egyház elnevezése már nyilvántartásba vett egyház elnevezésével nem lehet azonos vagy összetéveszthető. Vö. 2011. évi CCVI. tv. 25. §. 42 A kérdéshez ERDŐ P., Az egyházak és az egyházi jogi személyek bejegyzése és képviselete, in Az európai államok és az egyházak kapcsolata a megváltozott világban, Budapest 1993. 375-378; vö. FERENCZY R., Kérdések az egyházak és szervezeteik jogi személyiségének a köréből, in Magyar Jog 46 (1999) 518-529, különösen 520. 43 2011. évi CCVI. tv. 8. § (2) „A vallási közösség hitelvei, belső törvénye, alapszabálya, szervezeti és működési szabályzata vagy azoknak megfelelő más szabályzata (...) alapján hozott határozat érvényre juttatására állami kényszer nem alkalmazható, azt állami hatóság nem vizsgálhatja. A vallási közösség belső szabályon alapuló döntését állami szerv nem módosíthatja vagy bírálhatja felül, a jogszabályban nem szabályozott belső jogviszonyokból eredő jogviták elbírálására állami szervnek nincs hatásköre.” Vö. SCHANDA B., Állami egyházjog. Vallásszabadság és vallási közösségek a mai magyar jogban (A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Tankönyvei = Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae II/5), Budapest 2012. 65-68. 44 CIC 114. kán. - 1. §. A személyeknek vagy dolgoknak olyan együttesei, melyek az egyház küldetésének megfelelő és az egyesek célját meghaladó célra irányulnak, vagy magának a jognak az előírása folytán vagy az illetékes hatóság határozatilag adott külön engedélye révén válnak jogi személyekké. - 2. §. Az 1. §-ban említett célnak számítanak azok a célok, amelyek a vallásosság, az apostoli tevékenység vagy akár lelki, akár anyagi vonatkozású irgalmas szeretet tetteivel kapcsolatosak. 3. §. Az illetékes egyházi hatóság csakis személyek vagy dolgok olyan együtteseinek adja meg a jogi személyiséget, melyeknek célja valóban hasznos, és amelyek - mindent figyelembe véve - előreláthatólag elégséges eszközökkel rendelkeznek kitűzött céljuk szolgálatára. Vö. 115. kán. - 3. §. A dolgok együttese, vagyis az önálló alapítvány lelki vagy anyagi javakból, vagyis dolgokból áll, és a jog meg a szabályzat szerint egy vagy több természetes személy vagy egy testület vezeti. 45 1997. évi CXXIV. tv. 2. § (7) Az egyház esetében nem minősül gazdasági-vállalkozási tevékenységnek: a) hitéleti, nevelési-oktatási, kulturális, felsőoktatási, szociális és egészségügyi, sport,