Kánonjog 17. (2015)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A "peccatum" és a "vitium" eltérő megítélése a kánonjogi források tükrében
62 SzuROMi Szabolcs Anzelm institutis coeniborum et de octo principalium vitiorum remediis]22, Maximus CONFESSOR-ra (t662)23, jóval később pedig DAMASZKUSZI SZT. PÉTERRE (t 1 156/1157)24 - a II. Konstantinápolyi Zsinat ÓRIGENÉSSZEL (f254) és VAK Didymusszal (t394) együtt 553-ban elítélte. Az utóbbi szerzők azonban ennek ellenére forrásként szolgáltak a középkori latin kánonjogi gyűjtemények számára, a Decretum Gratiani-t is beleértve (1140 körül)25. Evagrius Ponticus említett müve ellenben - melyet jelenleg csak szírül és örményül ismerünk26 nem tudott közvetlen hatást kiváltani ugyanezen kánonjogi kollekciókra. A latin egyházatyák közül NAGY SZT. Gergely pápa (590-604)27 volt az, aki elsődleges befolyást gyakorolt a hét főbűn kifejtésében a későbbi gyűjteményekre és értelmezésekre. A Moralia in lob című terjedelmes müvében önálló könyvet (XXI.) szentelt a bűnökből történő megtérésnek28, amelyen belül a 45. fejezetben (87. bekezdés) sorolja fel a főbűnöket, egyértelműen a „vitium” kategóriát alkalmazva rájuk. Bevezetésként rögzíti, hogy a kevélység {superbia) - amely kiemelkedik a hét főbűn közül - minden bűn kiindulópontja.29 30 Ebben a felsorolásban már a hetes felosztás szerepel {luxuria, gula, avaritia, acedia, ira, invidia, superbia), melyből öt lelki, kettő pedig testi „capitulum vitium”.j0 Ugyanitt azt is világossá teszi Nagy Szt. Gergely, hogy a „lelki harcban” csakis az egyes főbűnökkel ellentétes hét lelki erénnyel lehetséges győzni (vö. castitas, temperantia, caritas, industria, patientia, humanitas, humilitas). A 88. bekezdésben az egyházatya részletezi a főbűnökből származó tényleges bűnöket31, a 89. bekezdésben pedig az egymással való szoros kapcsolatukat tárgyalja.32 A Decretum Gratiani négy kánonja idézi Morali in lob-ot(D.38c. \0=Moralia: 15.3; C. 3 q. 7 c. 5-Moralia\ Prefatio; C. 11 q. 3 c. 10=Moralia: 19. 23; D. 3 c. 43 de pen =Moralia: 18.22), ez azonban nem terjed ki sem a megtérésről szóló könyv, sem a hét főbűn Nagy Szt. Gergely pápa általi felsorolásának átvételére. Az 1338-ban összeállított Summa Pisana33 szöve22 Guy, J-C. (ed.), Jean Cassien. Institutions cénobitiques (Sources chrétiennes 109), Paris 1965. ALTARER, B., Patrology, 538. DI BERARDINON, A. - QUASTEN, J. (ed.), The Golden Age of Latin Patristic Literature. From the Council of Nicea to the Council of Chalcedon (Augustinian Patristic Institute - Rome, Patrology IV), Wesminster, Maryland 1986. 512-515. 23 AlTANER, B., Patrology, 629-633. 24 The Oxford Dictionary of Byzantium, I. New York-Oxford 1991. 580. PETERS, G., Peter of Damascus. Byzantine Monk and Spiritual Theologian (Studies and Texts 175), Toronto 2011. 25 Vő. Origenes: D. 36 c. 3; D. 45 c. 17; D. 1 c. 45 de pen.; D. 3 c. 34 de pen.; C. 8 q. 1 cc. 15-16, 18; C. 11 q. 3 cc. 21-22; C. 16 q. 7 c. 9; C. 23 q. 1 c. 1; C. 24 q. 3 cc. 3-4, 7, 11; C. 24 q. 3 c. 38; C. 26 q. 2 c. 9; C. 32 q. 2 c. 4; D. 2 c. 76 de cons. Didymus: D. 5 c. 40 de cons. 26 FRANKENBERG (Hrsg.), Evagrius Ponticus, Antirrhétique, Berlin 1912. 472-545. SARGHISIAN, H.B., Vie et œuvres du saint Père Evagre le Pontique traduites du grec en arménien au Ve siècle, Venise 1907. 27 ALTANER, B., Patrology, 556-565. 28 GILLET De Gaudemaris, R. (ed.), Morales sur Job I-II (Sources chrétiennes 32), Paris 1952; vő. Moralia in Job. Morals on the Book of Job by Saint Gregory the Great, III. Lexington, KY 2012. 393-467. 29 Moralia in Job. Morals on the Book of Job by Saint Gregory the Great, III. 453. 30 Moralia in Job. Morals on the Book of Job by Saint Gregory the Great, III. 453. 31 Moralia in Job. Morals on the Book of Job by Saint Gregory the Great, III. 453. 32 Moralia in Job. Morals on the Book of Job by Saint Gregory the Great, III. 454. 33 Kiadása: Lugduni 1519; vö. ERDŐ, P., Geschichte der Wissenschaft vom kanonischen Recht. Eine Einführung (Kirchenrechtliche Bibliothek 4), Berlin 2006. 100, 118.
