Kánonjog 17. (2015)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A "peccatum" és a "vitium" eltérő megítélése a kánonjogi források tükrében
60 SZUROMI SZABOLCS ANZELM Ennek ellenére még a 12-13. században (pl. Penaforti Szt. Raimund gyóntatói Summája)4, majd az azt követő nagy hatást kiváltó Summa irodalomban5 - mint pl. az 1338-as Summa Pisana-ban6 -, de a késői középkori és barokk-kori nagyszámú kazuisztikus gyóntatási segédkönyvben sem történik meg a két - az erkölcs, ill. a jog területéhez tartozó - kategória teljes elkülönítése.7 Hangsúlyoznunk kell, hogy az egyértelmű distinkció - amint arra Erdő Péter rámutatott - éppen a kérdés teológiai háttere miatt, még a CIC (1917)-ben, de a hatályos CIC és a CCEO szövegében sem következett be.8 Ennek indoka, hogy a bűn (peccatum) elkövetésével bűncselekményt is megvalósíthat a személy (delictum); a bűncselekmény szankcionálása tekintetében pedig a hatályos Egyházi Törvénykönyv 1341. kánonjában mindmáig kifejezetten és hangsúlyosan a legvégső eszköznek tekinti a büntetőeljárás lefolytatását, ill. a büntetés kiszabását, éppen az egyházi büntetések elsődlegesen gyógyító jellegéből fakadóan.9 így amennyiben más eszközzel az igazságosság helyreállítható, az elkövető megjobbítható, az okozott kár elhárítható és a további hasonló cselekmények megelőzhetők, úgy az ordináriusnak lehetőleg tartózkodnia kell a büntetőeljárás lefolytatásától, vagy a büntetés kiszabásától, hiszen maga a büntetés mindössze eszköz az ordinárius kezében.10 Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk, hogy a bűncselekmény a külső fórumon megvalósuló büntetendő cselekmény, nem a bűn elkövetésének a ténye.11 Büntetendő cselekménynek pedig „a büntető törvény vagy parancs szándékosság vagy gondatlanság miatt súlyosan beszámítható, külső megsértését nevezzük.”12 A kánonjognak az isteni joghoz való szoros kötődése révén, azonban ide sorolható a természet-, vagy isteni törvényellenes cselekedet is.13 A természettörvény (lex naturalis), az örök törvényben részesedett értelmes teremtmény által természeténél fogva ismert törvény, amely így a lehető legszorosabb kapcsolatban 4 OCHOA, X. - DlEZ, A. (ed.), S. Raimundus de Penniaforte, Summa de paenitentia (Universa Bibliotheca Iuris 1/B), Roma 1976. A kérdésről pl. SZUROMI SZ.A., A temetésre vonatkozó egyházfegyelem a XII-XIII. században (La discipline d'inhumation du XIIe et Xllf siècle), Budapest 2007. 98-112. 5 ERDŐ, P., Geschichte der Wissenschaft vom kanonischen Recht. Eine Einführung (Kirchenrechtliche Bibliothek 4), Berlin 2006. 100. 6 Vö. SZUROMI SZ.A., Some Canonical Manuscripts in the Collection of the National Library of St. Petersburg, in Archiv für katolisches Kirchenrecht 179 (2010) 20-26, különösen 21-28. 7 ERDŐ P., A bűn és a bűncselekmény (Pázmány Könyvek Sorozat 8), 62-77. 8 ERDŐ P., A bűn és a bűncselekmény, 80-81, 84, 133. 9 ASTIGUETA, D., Medicinalitá della pena canonia, in Periodica 99 (2010) 251-304; vö. részletesen SZUROMI SZ.A., A vezeklés, mint egyházi büntetőintézkedés, különös tekintettel a korai és a középkori keleti vezeklési gyakorlatra, in Iustum Aequum Salutare IX/1 (2013) 155-161. 10 CIC Can. 1341 - Ordinarius procedúrám iudicialem vel administrativam ad poenas irrogandas vel declarandas tunc tantum promovendam curet, cum perspexerit neque fraterna correctione neque correptione neque aliis pastoralis sollicitudinis viis satis posse scandalum reparari, iustitiam restitui, reum emendari. Vö. SZUROMI SZ.A., Le particolarità dell'indagine previa nel processo penale canonico, in KOWAL, J. — Llobell, J. (a cura di), Iustitia et iudicium. Studi di diritto matrimoniale e processuale canonico in onore di Antonio Stankiewicz, Città del Vaticano 2010. 2135-2143. 11 ERDŐ P., Egyházjog (Szent István Kézikönyvek 7), Budapest 2014.5 609. 12 ERDŐ P., Egyházjog, 615. 13 ERDŐ P., Egyházjog, 616; vö. CIC Can. 1399.
