Kánonjog 17. (2015)

TANULMÁNYOK - Frankó Tamás: A teológiai fakultások sajátos küldetése

KÁNONJOG 17 (2015) 35-39. FRANKÓ Tamás A TEOLÓGIAI FAKULTÁSOK SAJÁTOS KÜLDETÉSE* I. Az Egyház saját, Krisztustól kapott tanítói küldetésének birtokában vallja, hogy joga van egyetemek alapítására és működtetésére (vö. CIC 807. k.). Közöt­tük fontos szerepet töltenek be a szent tudományok oktatását és kutatását végző in­tézmények, melyek a változatlan, örök igazságról tesznek tanúságot a felsőoktatás világában. Ugyanakkor pedig az is céljuk, hogy törekedjenek megfelelni a társa­dalom és a törvényi előírások által megfogalmazott követelményeknek és képesek legyenek arra, hogy a kor nyelvén, sajátos eszközeik felhasználásával hirdessék az Örömhírt. Ezeknek a célkitűzéseknek sajátos aspektusait fogalmazta meg XVI. Benedek pápa egyetemi oktatók és hallgatók előtt elmondott beszédében: „Az egyetemnek igazi oktatókra van szüksége, akik a tartalommal és a tudományos ismeretekkel együtt a kutatás szigorú módszerét, valamint értékeket és mély motivációkat is át­adnak a hallgatóknak. Az elmélyülő gazdasági válság világossá tette, hogy határo­zottabb és bátrabb befektetésre van szükség a tudás és a nevelés terén.”* 1 Mikor tud egy teológiai fakultás ezeknek a fontos céloknak a leginkább megfe­lelni? Ha a benne tevékenykedők egyszerűen Isten felé fordulnak és elé veszik ügyeiket, mindennapi működésükben pedig egy emberi világot építenek fel az in­tézmény falai között. Erről így beszélt Ferenc pápa a római egyetemek tagjaihoz szóló üzenetében: „A kutatást és a tanulmányokat a személyes és közösségi életbe kell ágyazni, missziós elkötelezettséggel, testvéri szeretettel, amelynek része a szegényekkel való osztozás, a belső élet ápolása az Úrral. Ezek az intézmények nem teológusokat és filozófusokat gyártó gépek, hanem olyan közösségek, ame­lyekben növekedhetnek. Olyan személyeket kell nevelni, akik képesek az ember­ségre. Nem szabad elszakadni a valóságtól, mert ezzel félő, hogy tehetségtelen ér­telmiségieket nevelünk, jóság nélküli etikusokat, formaságokba burkolózó, szép­ség nélküli gondolkodókat.”2 A Szentatya szavait magunk elé idézve tudatosíthat­juk, hogy intézményeink ezen célok felé úton vannak. A végállomást soha nem szabad szem elől tévesztenünk, de ha úgy érzékeljük, hogy egyetemeink még nem felelnek meg tökéletesen ezen elvárásoknak, akkor nem torpanhatunk meg, hanem lépésről lépésre és napról napra kell Istentől megkérdeznünk, hogy mi legyen a következő lépés. Elhangzott a Magyar Kánonjogi Társaság ülésén (Budapest, 2014. május 13). 1 XVI. BENEDEK, Egyetemi oktatókhoz és hallgatókhoz intézett beszéd (2009. november 12): http://www.magyarkurir.hu/hirek/hatarozottabb-befektetesre-van-szuekseg-tudas-es-neveles-teren (kutatás időpontja: 2014. április 30). 2 FERENC, A római egyetemek képviselőihez intézett beszéd (2014. április 10): http://hu.radiovaticana.va/storico/2014/04/10/a_teol%C3%B3gus_legyen_nyitott_%C3%A9s_im%C3% Aldkozz%C3%A9k%2C_mert_ha_csak_saj%C3%Alt/ung-789606 (kutatás időpontja: 2014. ápri­lis 30).

Next

/
Thumbnails
Contents