Kánonjog 17. (2015)
KÖNYVSZEMLE
126 KÖNYVSZEMLE zonnyal az egyes konkrét korok válaszai, értelmezés nélkül nem tudnak maradéktalanul megfelelni az újabb korok kérdésfelvetéseire. Ez a hermeneutika eszközét teszi szükségessé. Mindazonáltal az értelmezett alap ugyanaz: a házasság Krisztus által meghatározott alap modellje, amely nem függ helytől sem időtől. Ezt a Szerző kifejezetten hangsúlyozza a házasság felbonthatatlanságának kinyilatkoztatott alapelvére vonatkozóan (p. 69), azzal együtt, hogy sorra veszi az eseteknek azon szűk körét, amikor a házasság ténylegesen felbomlik. A kötetben olvashatjuk még Eduardo Baura, a Pontificia Università della Santa Croce professzorának az irgalmasságról, az ökumenéről és a jogról szóló munkáját (pp. 75-111), amelynek legfontosabb gondolata az isteni törvény elfogadásának a kérdése az ember által alkotott törvények révén (pp. 91 -95). Valójában a két jog közötti disszonancia eredményezi korszakról - korszakra azokat a vallásos embereket érintő társadalmi feszültségeket, amelyek újra és újra az Egyház letisztult tanításának megfogalmazását és megfelelő módon történő közvetítését teszik szükségessé, az evangelizáció útján. Miguel Ángel ORTÍZ, szintént a Pontificia Università della Santa Croce professzoraként, azoknak a lelkipásztori ellátásáról beszél, akik az állami törvények szerint elváltak, ill. új állami házasságot kötöttek (pp. 113-157). Talán ez a legégetőbb, gyakorlati területe a gyűjteményes kötetben szereplő munkáknak. A tanulmány erénye, hogy nagyon részletesen és érthető formában fejti ki, miért jelent ellentmondást a ténylegesen hívő ember lelkiismerete számára, ha államilag elvált és újraházasodott, de az Egyház és Isten előtt nem rendezett életállapotban szeretne részesedni az Oltáriszentség vételében (pp. 136-140). Végezetül olvashatjuk Carlos M. MÓRÁN BUSTOS, a Madridi Rota dékánjának kismonográfiának is beillő elemzését, „Jog és igazság” címmel (pp. 159-252), melyben az egyházi házassági perek eljárási tapasztalatait összegezi. Ez a szisztematikus és precízen felépített leírás, világosan ráirányítja a figyelmet azokra a kérdésekre, amelyek a házassági eljárások egyszerűsítése után továbbra is nyitva maradnának. A szakértő konklúziója összecseng a bevezető kérdésfelvetéssel, hiszen a bírósági eljárások éppen a Krisztus által az Egyházra bízott irgalmasság gyakorlását valósítják meg, amikor az igazság megállapítására törekszenek, és ezzel elősegítik a hívő visszatérését az Egyház szentségi közösségbe. Összefoglalóul megállapíthatjuk, hogy a nagyon informatív, kiegyensúlyozott, a Szentírás, a Szenthagyomány és a Tanítóhivatal útmutatásait maradéktalanul követő gyűjteményes kötet, nagy segítségére lehet mindazoknak, akik az Egyház családról és házasságról kikristályosodott álláspontjáról, az azok kapcsán felmerülő kortárs kérdésekről, és mindezeknek a jelenlegi szekularizált társadalomban zajló tendenciákhoz való viszonyáról hiteles eligazítást kívánnak találni. SZUROMI Szabolcs Anzelm O.Praem.
