Kánonjog 16. (2014)
TANULMÁNYOK - Artner Péter: A plébánosi hivatalból való elmozdítás
26 Artner Péter (4) Valószínűsíthető titkos büntetendő cselekmény, amivel a plébánost vádolják, amiről az ordinárius úgy véli, hogy később nyilvánosságra kerülve kárt okozhat a híveknek; (5) Az anyagi javak rossz kezelése, melyből az egyházra súlyos kár hárul, amennyiben ezen a bajon nem lehet másként segíteni, még akkor is, ha a plébános amúgy hasznos lelki szolgálatot végez. A CIC (1983)1741. kánonjának felsorolása némileg eltér a CIC (1917) felsorolásától. A hatályos szövegből a korábban szereplő 4. pont hiányzik, valamint össze lett vonva a 2. és 3. pont, de hozzá lett adva az alábbi két ok: (1) olyan cselekvési mód, mely az egyházi közösséget súlyosan károsítja vagy megzavarja, illetve (4) a plébánosi kötelességek súlyos elhanyagolása vagy megsértése, mely figyelmeztetés után sem szűnik meg. Ebből az első teljesen új, a második már szerepelt a Maxima Cura-ban, illetve a CIC (1917)-ben is, a Cann. 2168-2175 és a Cann. 2182-2185-ban, a büntetőeljárások között. Bár a jelenlegi lista sem taxatív, jelenleg az alábbi okok szerepelnek a Codex-ben. a. Az egyházi közösség súlyos károsítása vagy megzavarása Az 1741. kánon felsorolásában szereplő első ok nem szerepelt a CIC (1917)-ben, csak a II. Vatikáni Zsinat egyházképével23, a communio-val kapcsolatban került be a mostani Codex-be. Közösségen jelen esetben nemcsak az egyházközséget, hanem az egész egyházi közösséget kell érteni, teológiai és jogi értelemben. Ez fennállhat: az illető személynek saját magának az egyháztagsága vonatkozásában, az egyetemes egyház, a püspöke vagy a papi közösség felé, illetve az egyházközség vagy annak tagjai felé. Ilyen, communio-1 károsító vagy zavaró megnyilvánulás lehet: az egyház dogmáinak kifigurázása, kigúnyolása, tiszteletlenség a pápák vagy zsinatok tanítása iránt, a püspöktől származó előírások figyelmen kivül hagyása, az egyházmegye papságával való együttműködés teljes megszakítása.24 E cselekedet nem egyezik meg a katolikus hit vagy az egyház közösségének, akár formális aktussal történő elhagyásával, hiszen ez utóbbi esetben a 194. kánon 1. §. 2° alapján, mint a katolikus hitet vagy az egyház közösségét nyilvánosan elhagyó, magánál a jognál fogva lenne elmozdítva a hivatalából. A detrimentum és perturbatio szavak a közösség által elszenvedett hátrányra vagy a közösséget zavaró vagy annak veszélyt okozó helyzetre utalnak. Coccopalmerio szerint25 a „károsít” és „megzavar” szavak együtt értelmezendők 0endyadin-hendiadyoin), nem pedig külön, igazából a szavak teljes értelmének tartalmát fedi le. A cselekvésmód, ami a kárt vagy a zavart okozza nem feltétlenül a plébánosi hivatalhoz kapcsolódó cselekedetből fakad, hanem fakadhat a plébános életmódjából, viselkedéséből, mentalitásából, személyiségéből. A háttérben 23 LG 18-28. 24 FULTON, D., Administrative Romoval of Diocesan Priests from the Office of Parochus: Causes and Procedure, 31-32. 25 COCCOPALMERIO, F., De causis ad amonitionem parochum requisitis, 283.
